A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

A Gestaban Ed ês Edumen, mint cumenus vezérek szerepelnek. Történetirőink legnagyobb része ugy véli, hogy Anonymus comanus-ai azonosak a honfoglaló magyarság hét törzséhez nyolcadikként csatlakozott kabar: törzzsel. Pata ezek szerint a magyar honfoglalást követő második generációhoz tartozott, s Györffy György feltételezése szerint valamelyik ágon az Árpád-házba házasodott be. A történeti adatok összevetése során én ugy vélem, hogy a fejedelmi családba Pata leánytestvére került (feltehetően Taksony fejedelem feleségeként), ilyen módon is megerősítve az Árpád-ház és a törzsek közül legerősebb kabarok szövetségét. Pata 950 körül lehetett felnőtt korban, amikor már olyan rangja és hatalma lehetett, hogy a róla elnevezett várat megépíttethette. Ez a vár volt a nemzetség fejének egyik szállás köz pontja, amelyet a szolgáltatón épek falvai vettek körül: Tobbágyi, Szűcsi, Szántó, Sólymos, Halász, Fedémes és a Hort melletti Szekeres

. A nemzetségfő katonai kíséretét alkothatta a Tarján törzsbeli szabad harcosok közelben levő települése és a nemzetségfő védelmére álló, dnizsina-jellegű testőrség Oroszi nevü falva. A gyöngyöspatai Várhegyen már 1964-ben leletmentést, 1971-ben pedig a nemzetségfői és ispánsági székhelyek kutatási témája keretében tájékozódó jellegű tervásatást végeztünk. Ennek során megállapítottuk, hogy a Várhegy platójának szélét mintegy 400 m hosszan kb. 3, 5 m magas sánc erősiti meg. A sánc átvágása során annak szerkezetét is tisztáztuk: a lejtősik aljához közel, mintegy 4, 5 m széles és 1, 5 m mély V alakú árkot ástak. Az árok belső szélénél nedves agyagba rakott 1 m széles kőfalat emeltek. A kőfal belső oldalához támasztva a talajra 2-3 méter hosszú, 20-25 cm átmérőjű fatörzseket fektettek szorosan egymás mellé,néha összecsapolva ezeket. Ezek minden esetben megszenesedve kerültek elő az ásatás során. Erre a fából készült szerkezetre domborodik a sánc, amely eddig ki nem deríthető módon teljesen vörösre égett át. A földréteg a sánc magjában a kohósalakhoz hasonlóan kemény, nagy tömbökben átégett.A tömböket széttörve belsejükben 15-20 cm átmérőjű üregeket találtunk, amelyeknek belső falán élesen rajzolódott ki a fakéreg mintázata. Az üregek alján csak a fa hamuját találtuk. Ezek a fatörzslenyomatok több esetben a sánc alapsikjára függőlegesen kerültek elő. Bár az ásatás során és már korábban is a felszíni gyűjtések alkalmával pattintott és csiszolt kőeszközök, bronzkori és koravaskori kerámia kerUlt elő, de ez csak arra bizonyíték, hogy a Várhegyet már ezekben a korokban is erősített lakóhelyként használták. A vörösre égett sáncban azonban vasszöget és néhány X-XI. századi kerámiatöredéket találtunk, amely a sánc korát egybehangzóan a történeti adatokkal a X. század közepére datálja. A Magyarországon fellelhető un. "vörös sáncokat", " égett sáncokat" legbehatóbban Nováki Gyula kutatta. Ugy tűnik, hogy ezek nagy része elsősorban a régi határvidékeken található. Tekintettel arra, hogy a gyepük védelme a honfoglalás után elsősorban a csatlakozott népek feladata volt, az ilyen jellegű épitési gyakorlatot ezeknek a népeknek - Gyöngyös pata esetében a kabar törzsnek - épitészeti hagyományaiban lehetne felfedezni. Bár kissé hosszasabban időztem a patai földvár ismertetésénél, de nem véletlenül tettem ezt. A földvár közelében fekvő Póo-tetőn ugyanis már 1969-ben egy XI. századi templom alapfalainak egy részét és a templom körüli temető két sírját tárták fel. E templom és temető a patai várnépek temploma és temetője lehetett. A nemzetségfői megerősített székhely és a templom megléte lehetett az oka annak, hogy az István-kori egyház szervez és során Patát főesperesi székhely központjának jelölték ki.