A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Havassy Pál: A műemléki jelentőségű területek helyreállításának speciális irányelvei

A másik szempont - ami az előbbivel szorosan összefügg - a kijelölés nem horizontális, térképsikon levő, hanem kétdimenziós értelmű felfogása. Sok esetben találkozunk olyan táji adottságokkal rendelkező együttessel, amelyeknél változatos domborzati viszonyok uralkodnak. Ilyen esetben a határvonal megvonását a több irányból adódó vizuális élmény szabja meg. Eklatánsán jelentkezik a probléma hazánkban például a Balatonfel vidék számunkra oly kedves, olykor történelmi emlékű présházakkal teleszórt domboldalain, ahol az épületcsoportok még nem merítik ki a műemléki településmag fogalmát, de együtteseik rendkivül invenciózus kulturtájat képeznek, s az oda nem való elemek teljességgel tönkretehetik ezt a hatást. Lépjük most már át a műemléki jelentőségű terület határait s nézzük meg ott legfontosabb fel adatainkat. Ezek között elsőként említhetjük azt a természetes és közismert axiómát, hogy e területe ken a megszokott életet akarjuk látni, nem valamiféle holt rezervátumot. Ehhez az kell, hogy az em berek szeressenek itt lakni, a városnegyed zökkenőmentesen funkcionáljon, település- és lakásnagyságrendben egyaránt. Nagyobb léptékben tehát biztositanunk kell a lakosság és a turizmus megkívánta optimális ellá tást, nagy figyelmet kell forditani az infrastukturára. Ismeretes előttünk az a folyamat, amely a közelmúltban játszódott le a műemléki együttesek vonatkozásában világszerte. Az általában rossz műszaki helyzetet, elavult épületállományt mutató városközpontok elnéptelenedésének, szlömösödésének jeled mutatkoztak először ennél, a tehetősebb lakosság a modernebb, több napfényt és kényelmet jelentő uj városrészek felé tendált, s helyüket a szegényebb néprétegek foglalták el. Nem kis eredménye a műemléki gondolatnak, hogy ez a folyamat megváltozott. Újra felismerhetők a patinás, szép városmagok megkedvelésének jegyei, mert már nem a dohos, leromlott, sötét lakások képzete merül fel az emberek tudatában, ha régi városrészek ről hall. Hogy ez igy legyen mindenütt, tennivalók egész sorát kell elvégezni, amelyek a korszerüsités fogalmával esnek egybe. Ezeknél elsősorban a lakás, a lakótömb, a köz intéz meny-ellátottság és a közművesítés optimalizációjára gondolunk. Műemléképületeink kiválóan alkalmasak olyan lakások létrehozatalára, amelyek minden igényt ki tudnak elégíteni. Noha ez a bérlemények természetszerű csökkenésével jár, érdemes azt vállalni, mert a világháború nyomait helyenként még ma is viselő kedvezőtlenebb lakáskörülmények felszámolása általános tendencia nem műemléki területeken is. A zsúfoltság és zártság helyzetén, a teli. . és tömbök kitisztításával segíthetünk, amely a kényszerű udvari traktusok, m el 1 ék é pitm én vek, műhelyek, raktárak felszámolásában valósul meg. Épp itt, az összejöveteleinknek helyet adó városban, Egerben találkozhatunk ennek a törekvésnek igen jó példáival. A raktárakat említve, szót kell ejtenünk a védett városmag közlekedésének problematikájáról. Elkerülhetetlen feladat, hogy a városközpontban hátrányos létesítmények onnan kikerüljenek, jelesül azok, amelyeknek forgalmuk, méghozzá teherforgalmuk van. Ez a kis utcák gyakori eltorlaszolásával, zajjal és bűzzel jár, kellemetlenné teszi az ottani tartózkodást. Szintén Eger az a város, amelynél fennálltak ezek a nehézségek, de amelyek a Városi Tanács szisztematikus és felelősségteljes erőfeszítésével kiküszö bölés alatt állnak. Nem hiszem, hogy a forgalom szempontjait illetően okvetlen minden esetben a személygépkocsik kitiltásának alapjain kellene állnunk. Ez általában nem is lehetséges. Meg kell találni azt az optimális határt, amelynél még nem zavaró a gépjármüvek jelenléte, vagy másik oldalról, amikor már üressé