A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Havassy Pál: A műemléki jelentőségű területek helyreállításának speciális irányelvei

válik a sétálóutcák rendszere. Meg mernénk kockáztatni azt a kijelentést, hogy mai életünk attribútumai, a gépkocsik - melyek helyenként tényleg kellemetlenné válnak - valami természetes mértéktartással a kontraszt élményét is tudják nyújtani a régi épületek között. Természetesen, hogy az ember jól érezze magát e műemléki környezetben, sok egyéb is kell. Most e kiszolgáló tényezőkön belül elsősorban a fűtés, csatornázás, vízellátás stb. kérdéseire térnénk ki, mint okvetlen megoldandó tényezőkre. A közmüvek szerelvényeinek kinálkozó helye az útburkolat alatti terület. Igy az esetleges távfűtés, elektromos energiaellátás, vízvezeték-csatornarendszer jól megoldható. Mindezek persze nem voltak a régi középkori váró s együttes ben; tréfáskedvü ember mondhatná csak azt azonban, hogy a hiteles hangulati tényezők kedvéért ezt az állapotot idézzük fel. A kitisztítás és korszerüsités mellett parancsoló módon vetődik fel sokszor a városszerkezet és városkép kiegészítése, az uj beépítés kérdése. Nemcsak a második világháború pusztításai nyomán, hanem egyéb építészeti szükségszerűségből fakadóan is találkoztunk olyan helyzetekkel, amikor valamilyen hozzátétel, fog híj beépítés igénye merül fel. Ennél a kérdésnél annál is inkább sokáig el lehetne időzni, mert egyrészt állandóan elénk táruló feladat, másrészt fontosságának arányában az ICCMOS emiitett 1972 ~es közgyűlése és kollok viuma pont ezt a témát választotta megvitatásra. Éppen e program keretében váltak egészen tisztázottakká azok az alapelvek, amelyek szerint nemzetközi konvenció alapján - hiszen a kulturkincsek nem csupán egy ország, hanem az egész embe riség értékei is - kell a metodikát kidolgozni és alkalmazni. Bertrand Monnet fejtegette az ICOMQS legutóbbi kongresszusán azt, hogy a vas és öntöttvas, majd - korábbiaktól eltérően - később a vasbeton jelentett érzékelhető és megnyilvánuló veszélyt az uj beépítések, bővítések terén azáltal, hogy megváltozott az épület egész struktúrája, tömege, nyilas- és támaszrendszere. Kétségen kívül, a település fejlődése folyamán kevés nyomát látjuk a korábbiakhoz való tudatos alkalmazkodásnak. Mégis, valamilyen összhang mindig kialakult, még ha a megszokás tényezőjét le is számítjuk ebből. Ez alól a történelmi stilus épít ész et időszakából talán csak a pöffeszkedő eklektika feszítő példái a kivételesek. Nem véletlen ez, hiszen a történelmi mult épületeinek fő vonásai azonosak a tömeg és szerkezeti felfogás vonatkozásában. Ahogy Corbusier irja egy helyen, a hagyományos építészet a faltömegből kivágta az ablaknyílásokat, s a megmaradó felületek dekorálásával foglalko zott. A ma építészete legtöbb esetben Corbusier elve szerint magával az ablakkal többet foglalkozik, mint a falfelülettel, hiszen olykor alig van falfelület. Érdekes mindemellett, hogy ennyire elütő karakterek a feladatot átfogó építész kezében megnyugtató összhanggá idomulnak. Igaza van valószínűleg Alomarnak, aki azt mondja, hogy a modern építészet problémája a történelmi városokban egyszerűen a jó építészet problémája. Persze, ez igy tul általános, ha helytálló is. Talán jelentéktelen kérdésnek tűnik városrészek rekonstrukciójának többmilliós nagyságrendjében a városkép kis elemeinek fontosságáról beszélni. Szinte el sem hinnénk azonban, ha nem ilyen problémakörökkel foglalkoznánk, s nem ismernénk a várost befogadó emberek reakcióit, hogy menynyire sajátos, elhanyagolhatatlan emocionális tényező minden egyes kis motívum pozitiv és negatív értelemben egyaránt.