A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Barcza Géza: A műemlékfenntartás rendszere, a műemlékek hasznosítása

Az állami tulajdonban levő műemlékek megfelelő hasznosítását a jogszabályok is biztosítják. Az ilyen védett épület kezelőjének kijelöléséhez, illetőleg szövetkezet részére történő tartós és ingyenes használatra adásához az illetékes államigazgatási szervek kötelesek a műemléki hatóság előzetes jóváhagyását kikérni. Ha a műemléki hatóság az ujcélu hasznosításhoz a műemléki érdekek védelmében nem adja meg a jóváhagyását, a kezelésbeadás nem engedélyezhető. Ha a műemléki hatóság hozzájárulását az épület fokozottabb védelmét szolgáló előírásokkal, kikötésekkel adja meg, azokat az eljáró államigazgatási szerv köteles a kezelésbeadásáról intézkedő határozatába belefoglalni. A műemlékek haszna sitására az állami és szövetkezeti gazdálkodó szervek eddig különböző gazdasági és gazdaságossági okok miatt nem szívesen vállalkoztak, mivel a helyreállítás és a fenntartás magasabb költségei fokozottabb terheket eredményeztek volna számukra. Ezt tapasztalva kormányzati szerveink segítségét kértük olyan gazdasági szabályozórendszer kialakítására, melynél az állami- és szövetkezeti gazdálkodó szervek a műemlékek használatbavételével nem kerülnek rosszabb helyzetbe, mintha az adott funkcióra alkalmas uj épületet létesítenének. 1976. januártól a műemlékvédelem alatt álló építmények mentesülnek az eszközlekötés! járulék és az un. telekhasználati dij fizetési kötelezettség alól, s igy a jövőben fokozottabban számolhatunk ujabb hasznosításra váró partnerek jelentkezésével. Kormányzati szerveink tudatosan védik az állam lakásalapját, s ezért általában lakás céljaira hasznosított épületet más célra felhasználni nem szabad, illetve az csak lakás pótlási kötelezettség mellett lehetséges. Ez alól felmentést indokolt esetben csak a kormány elnöke ad. A népi műemlékek fokozottabb védelme és megmentése, ezen belül elsősorban az uj, közösségi célokra történő hasznositás elősegítése céljából a kormány a szigorú rendelkezés alól a népi épületeknél generális felmentést adott. A 2025/1976. MT. sz. határozat abból kiindulva, hogy néhány népi épület megmentésére csak akkor van mód, ha azokat állami tulajdonba vesszük és uj közösségi funkcióra hasznositjuk, ezeknél a védett népi épületeknél mentesítést adott a lakáspótlási kötelezettség alól és a megmentéshez anyagi fedezetet is biztosított. 1944-ben 4, 1975-ben 20 népi épület uj közösségi célú hasznosítását segítettük elő ilyen módon, és 1976-ban 22 épület megmentését irányoztuk elő. 1983 ~ig ilymódon mintegy 200 népi épületet uj, közösségi - elsősorban közművelődési, múzeumi, idegenforgalmi, vendéglátóipari, kereskedelmi, természetjárási, pihenési - üdülési - célú hasznosítását tervezzük zömében a tanácsi szervek közvetlen részvételével. Egyes műemlékeknél nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett hasznosításról még akkor sem, ha valamilyen népgazdasági vagy egyéb célt szolgálnak is ezek a védett építmények. A műemlékek nek ezt a csoportját gyakran helytelenül holt műemlékeknek is nevezik. Ilyenek pl. a romok, de ide sorolhatók a köztereken álló szobrok is., Ezeknek az építményeknek a jelentősége általában az idegenforgalmi hasznukban, nevelő hatásukban mutatkozik, vagyis más módon, mintegy konkrét felhasználható műemlék, de mégis népgazdasági, kultúrpolitikai célt szolgálnak, vagyis ezek is hasznosulnak. A műemléki építmények fenntartása A műemlékek fenntartása a védelem egyik legfontosabb célkitűzése, mely igen szorosan kapcsolódik a hasznositás témájához. Minden építménynél - tehát a műemlékileg nem védetteknél is - alapvető követelmény, a jó karbantartás kötelezettsége, mely azt jelenti, hogy a tulajdonos (kezelőszerv) az építményt minden alkatrészével együtt - az ingatlan be nem épített részét is - az egészség, az élet- és a közbiztonság, valamint a városkép esztétikai követelményeinek és a rendeltetésnek megfelelően, a használatbavételi engedélyben meghatározott céllal köteles hasznositani és fenntartani. A használat következ-