A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Barcza Géza: A műemlékfenntartás rendszere, a műemlékek hasznosítása

tében, illetve az időjárás, a természeti erők hatásaként bekövetkezett meghibásodásokat a tulajdonos (a kezelő szerv) köteles haladéktalanul megszüntetni. Ilyen hibák keletkezése esetén a tulajdonos az épitmény állapotát, állékonyságát, a veszélyes jelenség okát még szakértő igénybevételével is köteles megvizsgáltatni, és a vizsgálati eredményt tartalmazó szakértői véleményt az épités ügyi hatósághoz benyújtani. Az építésügyi hatóság az egészséget, az élet vagy közbiztonságot veszélyeztető állapot megszüntetésére a tulajdonost (kezelőt) kötelezheti, szükség esetén a munkákat a tulajdonos terhére el is végeztetheti, illetve az építmény használatát megszüntetheti. A műemlékeknél a jó karbantartás kötelezettségén túlmenően azonban még "az épségben és a jelleg megváltoztatása nélkül történő fenntartás" követelménye is fenn áll. Az épségben és a jelleg megváltoztatása nélkül történő fenntartás egyrészt magában foglalja a védett épitményhez tartozó földrészlet (park, udvar) a kerítés, a támfal és a melléképítmények védelmét, másrészt a védett építmény vonatkozásában a műemlék építészeti állagának, alkatának, homlokzatának és tartozékainak - beleértve ebbe

s a művészeti megjelenés minden tényezőjének (díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezések) - védelmét is. Vagyis a változatlan állapotban történő fenntartás követelménye nem az épület leromlott állapotának konzerválását, hanem a mindig az épület értékeinek megőrzésével, visszaállításával történő helyreállítását jelenti. A müemlékjellegü és a városképi jelentőségű építmények fenntartási lehetőségeit a gazdaságosság és a rendezési tervekbe illeszthetőség határain belül kell elbírálni. A fenntartás gazdaságossága azonban mechanikusan gazdaságossági számítással nem ítélhető meg, e mérlegelésnél ugyanis nemcsak az elvégzendő munkálatok várható költségeit kell viszonyítani az építmény újraelőállítási költségeihez, hanem ezen túlmenően vizsgálni kell az elvégzendő munkálatok folytán várható műemléki értéknövekedés mértékét és ennek kultúrpolitikai jelentőségét is, továbbá az esetleges idegenforgalmi vagy más közcélú hasznosításból származó bevételeket is. Vagyis a fenntartás gazdaságosságát egyedül a műemléki hatóság tudja elbírálni. "A rendezési tervekbe illeszthetőség" kritériuma kapcsán megjegyzem, hogy a jogszabály a mü~ emlékek, a műemléki jelentőségű területek és a műemléki környezetek vonatkozásában azok kötelező feltüntetését irja elő a rendezési programokban és tervekben, de nem zárja ki az egyéb védett épitmé" nvek ilyen jellegű feltüntetését sem. Az Országos Építésügyi Szabályzat uj I. "Város- és községrendeelőírások" c. kötete 136. § (1) bek. ui. lehetővé teszi, hogy "a szép tájrészletek, továbbá a műemlékek, a müemlékjellegü és városképi jelentőségű épületegyüttesek, épületek és egyéb építmények közterületről feltáruló látványát a rendezési terv előírásai" alapján az épités ügyi hatóság védelemben részesítse. Egyébként már jogszabály - az építésügyi és városfejlesztési minisztérium szervezeti és működési szabályzatát életbe léptető miniszteri utasítás - az Országos Műemléki Főosztályának feladatává teszi a regionális és a város- (község) - rendezési tervek műemléki szempontból történő véleményezését, vagyis ennek során a müemlékjellegü és a városképi jelentőségű építmények rendezési tervekben történő feltüntetése is előírható. A műemlékileg védett épületek fenntartása és költségeinek viselése a tulajdonos- állami tulajdon esetén a kezelőszerv - feladata. A fenntartás műszaki értelemben egyrészt a folyamatos karbantartást, vagyis a meghibásodások azonnali kijavítását, másrészt az épület rendszeres időközönként - ciklusonként - történő felújítását jelenti.