A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Barcza Géza: A műemlékfenntartás rendszere, a műemlékek hasznosítása
A hasznositás legjobb módjának megtalálása nem könnyű feladat, s arra kész recept nincs is, annak eldöntése mindig egyedi elbirálást igényel. Kastélyaink zömében pl. az ideális körüményeknek megfelelő iskola, kórház vagy szociális otthon nehezen alakítható ki, mégis az ilyen hasznositás is kivánatos lehet, ha más célú hasznosításra nincs reális lehetőség. Miközben Örömmel üdvözöltük azt az elgondolást, hogy Somogy megyében felszámolják a kastély iskolákat, ezzel a hasznosítást illetően tovább növekedtek gondjaink, és kénytelenek vagyunk beletörődni abba, hogy hasznosításukra egyedül a szociális otthon hálózat kiépítésénél adódik lehetőség. Ugyanígy egyedi mérlegelés alapján nem tudunk beletörődni abba, hogy hazánk egyik legnagyobb és legértéksebb, a főváros közelében levő kastélyában, a gödöllői volt Grassalkovich kastélyban m ég mindig a fővárosi Szociális Otthon öregjei sínylődnek, holott az épület kulturális-idegenforgalmi felhasználása lenne kivánatos. A hasznositási cél meghatározásánál mindig mérlegelni kell a tervezett uj funkció kiel égit és ének szükségleteit. Leszögezhetjük, hogy bármely műemléki épületben csak olyan hasznosítást szabad engedélyezni, melynél az adott program kielégítésére az épület módot ad, s az nem feszíti tul - távlatban sem - az épület kereteit, nem igényel hozzáépítést, emeletráépítést stb. Ha az adott program az épületben a legfőbb műemléki értékek megtartásával megvalósítható, tudomásul kell vennünk éppen a nagyobb érték, az egész épület megmentése érdekében, hogy a funkció kielégítését még kisebb műemléki értékek feláldozásával is biztosítani kell. Erre nehéz lenne mechanikus szabályokat előírni, csak a lelkiismeretes egyedi mérlegelés döntheti el, hogy milyen értékek megment és és ért lehet, sőt szükséges meghozni. Ha a műemlékek hasznosítására nincs helyi igény, gyakran kénytelenek vagyunk szükségmegoldásokat is elfogadni. Ilyen esetben az épületnek csak névlegesen van gazdája, mivel a kezelőszerv többnyire azt kényszerhelyzete folytán és csak időlegesen használja, s fenntartására, karbantartására anyagi lehetőségei nincsenek biztosítva. Ebben a helyzetben az a leggyakoribb jelenség, hogy a műemlék sorsával nem törődve, uj épület megépitésével elégítik ki azokat a népgazdasági célokat, funkciókat, amelyek a műemléki épületben is - gyakran kevesebb költséggel - megvalósíthatók lettek volna. Ha a műemlékek helyi hasznosítására nincs igény, azokat a területi, megyei hasznositási célok kielégítésére Mvánatos felhasználni. Ilyen esetben tervszerű összehangolt munka eredményeképpen a megyei tanácsok költségvetésében rendelkezésre álló keretekből mód adódhat a műemlékek adott funkció ellátásához szükséges igényű helyreállítás ára. Ha a területi hasznositás lehetőségei nincsenek meg, számolni kell az országos jellegű hasznosítással is. A népgazdasági érdek érvényesítése a helyi, területi és országos hasznosításnál egyaránt szükségessé teszi annak kormányszintű elhatározását és megvalósítását, hogy az illetékes ágazati szervek (minisztériumok, tanácsok ágazati jellegű szervei) az uj beruházások elhatározása előtt a műemléki hatósági bevonásával vizsgálják meg, hogy az adott területen nem található-e olyan rosszul hasznosított vagy üresen álló védett műemlék, mely a tervezett beruházási célra a helyreállítás során alkalmas vagy alkalmassá tehető lenne. Ilyen esetben az lenne a népgazdaság számára előnyös, ha az adott beruházási célt a meglevő műemlék felhasználásával és helyreállításával valősitanák meg. Bár az üresen álló vagy kifejezetten rosszul hasznosított műemlékek száma jelentéktelen, (az össz-müemlékállománynak mindössze 0, 4%-a) mégis ilyen kormányszintű előírások, hasznositási irányelvek kiadását az illetékes társminisztériumokkal együtt szükségesnek tartjuk.
