A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Barcza Géza: A műemlékfenntartás rendszere, a műemlékek hasznosítása
A műemléki épületek hasznosítása A műemlékvédelem egyik legfontosabb és legproblematikusabb kérdése, a műemlékek hasznosítása. Ha az épület gazda nélkül, üresen áll, a pusztulási folyamat gyorsan végbe megy. Leszögezhetjük, hogy még a legrosszabb hasznosítás is jobb, mintha az épületnek egyáltalán nincs gazdája. Hasznositás szempontjából a legkevesebb problémát okozzák az eredeti rendeltetéssel használt épületek. Ilyenek az állami tulajdonú lakóépületek, a középületek kisebb része, továbbá az egyházi épületek és a személyi tulajdonban levő lakóépületek zöme. Az állami és személyi tulajdonú lakóépületeknél egyaránt elsődleges téma a korszerűsítés elvégzése, ugyanis a műemlék megmentése nem képzelhető el a mai modern igények kielégítése nélkül, mivel egyrészt senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy 150-200 évvel ezelőtti lakáskörülmények között lakjon, másrészt a korszerűtlen belsőju épületben általában igénytelen bérlők települnek le, akik tapasztalataink szerint azt egyáltalán nem becsülik meg, és az épület gyors pusztulását idézik elő. A műemléki értékek lehető megtartásával tehát olyan belső korszerűsítési munkákat kell a lakóépületeken elvégezni, hogy annak színvonala legalább elérje az újonnan épülő lakásokét. Ez gyakran csak a lakóépületen belüli lakások számának csökkentésével valósítható meg a korszerűsítés során. A jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy a műemlékileg védett lakóépületekben a lakások négyzetméter alapterülete több mint kétszerese (110 négyzetméter) az újonnan épülő lakásokénak. A középületek kisebbik hányada is eredeti rendeltetéssel hasznosul (tanácsházak, bíróságok és egyéb igazgatási, művelődési célú intézmények). Ezeknél - bár az eredeti funkció nem változott, de belső tartalmát tekintve kétségkivül módosult - a funkció ellátásához szükséges belső korszerűsítési igények kielégítését biztosítani kell a műemléki értékek lehetséges megőrzése mellett. Az egyházi épületek között zömmel templomok találhatók, de emellett vannak megvédett plébániaépületek is. A templomoknál is figyelembe kell venni a mai élet igényeit. A templombelsők temperálása, a korszerű világítás megoldása csakúgy jelentős feladat, mint a liturgikus reform következtében jelentkező uj berendezések létesítése (szembemiséző oltár, ambók, sedilia stb. ) és annak elhelyezése. Ennek során a műemléki értékek megmentése (régi oltárok stb. funkcióval ellátása) csakúgy feladatunk, mint az értéktelen lim-lomok, csecse _ becsék eltávolítása és a művészileg értékes uj alkotások beillesztése, belekomponálása a műemléki épület-belsőbe, A védett plébániaépületekre is érvényes mindaz, amit a lakóépületek korszerűsítési igényével kapcsolatosan megjegyeztem. Sokkal nagyobb problémák jelentkeznek az olyan műemléki épületeknél, ahol az eredeti rendeltetési célra nem lehet az épületet hasznositani. Ilyenek pl. a kastélyok, melyeknél a bekövetkezett társadalmi változás eredményeképpen megszűnt a régi hasznositás lehetősége, s az épületeknek uj funkciót kellett találni. Egyébként ilyenek az egyházi épületek között is találhatók, főleg görög-keleti templomok és zsinagógák, amelyeknél hivők hiányában megszűnt az egyházi funkció és az épületet uj, közösségi célra kellett hasznositani. Az uj funkció megválasztásánál néhány alapvető kérdést alaposan meg kell vizsgálni. Elsősorban azt, hogy a felhasználás legyen méltó a műemlék történeti és művészeti értékéhez, jellegéhez és ne veszélyeztesse a műemléki érdekeket, s tegye lehetővé a műemléki értékek minél teljesebb körű védelmét, megtartását. A másik szempont, hogy az uj felhasználás tegye lehetővé a műemléki értékek
