A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem eddigi útja, fejlődése
tészeti értékeinek maradéktalan megőrzését. Muzeumok, kutatö intézetek , művészi és irodalmi alkotó házak , kisebb közösségeket mozgósitó oktatási intézmények jól hasznosítják ezeket az épületeket. Sok esetben jó partnerek lehetnek a kastélyépületek megmentésében a vendéglátóipari szervezetek. Az is kolai, kórházi felhasználás már több problémát jelent, azonban műemléki szempontbői még mindig megfelelőnek mondható bizonyos esetekben. Furcsa ellentmondás, hogy éppen az eredeti építési célhoz, körülményekhez legközelebb álló felhasználás veszélyezteti legjobban ezeket az épületeket. A nagybirtok formálta meg őket, s a hajdani nagybirtok területén működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek tudják legkevésbé hasznosítani a kastélyépületeket , a valamikori nagybirtokot szolgáló gazdasági épületek pedig már ritkán felelnek meg a mezőgazdasági nagyüzemek feladatainak. Bizonyos, hogy értünk el eredményeket ezen a területen: Fertőd, Egervár, Bozsok, Nagyvázsony, Bodajk, Mór, Pécel, Nagytétény, Nagykereki, Noszvaj, Keszthely, Mihályi, Nagycenk helyreállítása jó illusztráció végzett munkákhoz. Azonban a felsorolt helyreállítások időbeli egymásutánja azt is igazolja, hogy a felhasználás és a helyreállítási metodika folyamatosan változott. Talán szabad azt is kimondanom: jó irányba fejlődött, s ez arra kötelez bennünket, hogy ne nyugodjunk meg a végzett munka láttán, ne higgyük el magunk se, hogy módszerünk csalhatatlan. Állandóan keresnünk kell az uj, egyre célraveze tőbb utakat. A kastélyépületek problémájához szorosan kapcsolódik az épületegyütteseket körülölelő parkok megmentése, felújítása. Üdülő jellegű felhasználás, kulturális igénybevétel esetén magától értetődik a parkok felújításának feladata. Igen nagy erőfeszítést igényel a korlátozott anyagi eszközökkel rendelkező falvak ka stélv parkjainak megmentése. Hasonló nehézségekkel küszködünk népi épitészeti anyagunk megmentésének területén. A falusi élet forma .gyökeres - egyébként örvendetes - megváltozása , az egyre igényesebbé váló élet pusztulásra ítéli ízes parasztházainkat. Meg kellett szerveznünk egy olyan anyagi támogatási rendszert, amely az értékei miatt kiválasztott épületanyagot megmentheti. A magántulajdonban levő népi lakóházak helyreállításához eseti anyagi támogatást, ter v ezési segítséget, megfelelő építőanyagokat biztosítva sikerül megmentenünk a legértékesebb épületeket. Évenkénti karbantartási segítséggel sikerül biztositanunk a jőkarba helyezett épületek folyamatos gondozását is. Fő törekvésünk az, hogy a népi lakó- és gazdasági épületeket eredeti helyükön, lehetőleg környezetükkel egyetemben tartsuk fenn. Több falusi település egyes részeire egy séges védelmi programokat, terveket dolgozunk ki. Ezen a téren a turistvándi vízimalom, a nagyvázsonyi' Schumacher ~ház, a múzeumi céllal hasznosított tihanyi parasztházak, a nemesvámosi, balatonkenesei, hortobágyi csárda, a hegymagasi Tarányi présház, a vámosatvai harangláb, a szentesi, szegvári szélmalom , a szendrői festőház, a verpeléti ko vácsm ühelv , a parádi palócház, 1 [ollókő átgontolt, tel épülés méretű rekonstrukciója illusztrálhatja végzett munkánkat. A müemlékfelügyeleti osztályon belül működő népi csoportnak azonban még bizonyosan súlyos gondokat okoz a közelmúltban megalapozott anyagi támogatási rendszer lehetőségeinek kiaknázása, s az államunk által biztosított anyagi keretek kritikus felhasználása. Városi lakóépületeink helyreállításában lehetőleg az összefüggő területek épületanyagának egységes felújítási elvét követjük. Az egyes lakóépületeket kellő kutatás után igyekezünk eredeti állapotukba viszszaállitani, megszüntetve a háború utáni sürgős lakáspótlás idején kialakított szükségállapotot, az egységesen kialakított terek sz átdarabolásából adódó zűrzavart. Egészséges és a korszerű higiénia igényeit
