A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Tilinger István: A magyar műemlékvédelem eddigi útja, fejlődése
jelentkező problémákat, lehetőségeket. Információs feladatként jelentkezett számunkra a templomok, egy házi épületek megmentésének, fenntartásának problémája is. Folyamatos együttműködést szerveztünk a különböző egyházak képviselőivel, s a műemlék állom anyunk 31 százalékát kitevő egyházi műemlékeken őrködő lelkészkedő papság műemléki-művészeti irányítása érdekében is megfelelő lépéseket kezdeményeztünk. Helyreállításaink egyik alapvető törekvése, hogy a műemlékek történelmi dokumentum-értékeit megmentsük, s maradéktalanul megőrizzük az utókor számára. Ezért lehetőség szerint minden helyre állítási munkát tudományos kutatással, dokumentálással indítunk el. Saját tervezésű, saját kivitelezésű munkáink során ezt az elvet többé-kevésbé sikerül is követnünk. A külső tervezések és kivitelezések során azonban elveinket nem mindig sikerűit gyakorlattá formálni. Különösen a magántervezések nélkülözik az ilyen irányú előkészítést és sajnálatos tényként kell elkönyvelnünk azt is, hogy a kivitelezési munkákban nem tudjuk azt a szintet biztosítani, amit saját kivitelezésünkben a speciális képzettségű szakembereink nyújtani tudnak. Joggal számítunk arra, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem együttműködésével szervezett szakmérnök- és konzervátorképzés meghozza ezen a téren is eredményeit, s az Egri Nyári Egyetem résztvevőitől is joggal elvárjuk,ho g y az ország egész területén segítői legyenek a szakszerűbb munkának. Az engedélyezésre benyújtott tervezési dokumentációktól azonban következetesebben kell magunknak is elvárni a kellő tudományos előkészítést, s annak elkészítéséhez főleg tudományos osztályunktól kell megkövetelnünk az operatív segítséget. Helyreállító tevékenységünk első 10 esztendeiének egyik alapvető jellemvonása a történelmi doku mentum-jelleg túlzott hangsúlyozása volt. Nem egy helyreállított műemlékünk szinte történelmi preparátummá vált, műemléki szakembereink kutató- és helyreállító munkájuk során túlságosan elmerültek a feltárt, addig ismeretlen részletekben, s nem egy esetben vétettek az épület esztétikai egysége ellen. Az utóbbi években ezzel szemben egyre-másra tapasztaljuk, hogy tervezőink - de a helyreállít ásókat finanszírozó megbízók is - túlságosan sokat engednek a rangos anyagok felhasználásából, az esztétikai meggondolásokból forrásozó igénynek, s a változó korok változó ízlését tükröző épületeket nem egészen az épület adottságainak megfelelő módon teremtik újjá. A két véglet között helyes egyensúlyt tartó műemléki helyreállításaink szereztek becsületet a magyar műemléki helyreállítások módszerének mind itthon, mind pedig a külföldi müemlékes szakemberek között. A Velencei Karta elvi alapjain állva minden kor művészi alkotását ~ a magunk koráét is beleértve - tiszteletben kell tartanunk, s elvünk gyakorlati érvényesítésének minden áron érvényt kell szereznünk. Ebben a vonatkozásban elsőrendű feladataink közé tartozik a műemléki épületek helyes felhasználá sának szorgalmazása. Felszabadulásunk után az első években örömmel vettük, ha.egyegy tönkrement, végpusztulással fenyegetett műemlékünk gazdára talált, aki az állagvédelemről ugy-ahogy gondoskodott. Ma már eljutottunk odáig, hogy a korábban jelentkező, s örömmel vett felhasználásokat bírálat alá vegyük. A helyi tanácsi szervekkel folytatott megbeszéléseinknek éppen ez az egyik célja: közös gondos kodással megkeresni a legalkalmasabb felhasználási formákat. A megváltozott társadalmi helyzet következtében műemlékvédelmünknek egyik legnehezebb gondja az értékes, de erősen rongálódott kastélyok felhasználása. Megszűnt az az életforma, amely ezeket az épületeket megformálta, az uj használók pedig - az esetek többségében - nem igénylik a más céllal emelt épületek reprezentatív értékeit. Legelső feladataink közé tartozik ezen a területen az uj funkció körül tekintő meghatározása. Elsősorban a kulturális célokra történő felhasználás biztosítja a kastélyok épi-
