A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Zámbori Ferenc: Az egri városrendezési tervek műemléki vonatkozásai

Az igy adott sarokszempontokbői már kialakult a középkori utca hálózat főszerkezete, amely két főútvonalra épült, az egyik a Hatvani kaputól a várfeljáróig, tehát pontosan a mai Kossuth Lajos utca vonalán. A másik a Hatvani kaputól a Rácz kapuig a két maradványaival kimutatható középkori templom előtt: ez a mai Széchenyi ut vonala. A két egymással derékszögben éspedig a város külső sarkában találkozó útvonal különös, sajátos szerkezetet ad a városnak és ez a szerkezet jól leolvasható minden XVII. sz. metszetről is. A két útvonal találkozásának közelében tételezhetjük fel a főteret, kb. a mai Dobó tér helyén, legfeljebb olyan módosulással, hogy az északi oldalán még nem állott épület. Ezen a főtéren helyezhetjük el a középkori városházát. A dóm helyén álló hatalmas, gazdag gótikával ábrázolt Székesegyház mellett a déli oldalon, a mai Lenin ut sarkán - állott a középkori püspöki palota. Az előzőek alapján - középkori nyomvonalon tételezhető fel a Kossuth Lajos utca és Széchenyi utca, valamint a közéjük eső Főtér. Szintén középkorinak tételezhető fel a Knézichut. Ami a keresztutcákat illeti, ezek jelentősége már a megadott városszerkezet mellett kisebb, a vonalakban már bizonyos változások is feltételezhetők. Minthogy azonban Eger földrajzi helyzeténél fogva ezen utcák mind az Eger-patak felé irányuló lejtős utak, joggal lehet feltételezni, hogy a dombról lefelé irányuló vízfolyások mentén keletkeztek. Igen nagy a valószínűsége, hogy az utcák a vízfolyások mentén már a középkorban meg voltak. A Dobónt és Május 1. utca vonala közvetlenül a várfal tövében eléggé természetes, minden várnál jelentkező megoldás. A Dobónt lekötése a Dobó tér felé, mai érdekes villaszerű útelágazásával a logikus csatlakozás megteremtése. Az elmondottak alapján megpróbáljuk összefoglalni az egri Belváros szerkezetére vonatkozó történeti ismereteinket, határozottan kimondhatjuk, hogy az egész Belváros szerkezete lényegében a középkort őrizte meg. Több utcái kétségtelenül keresztutcái nagyvalószínűséggel a középkori vonalon futnak ma is. Két főrtcája sajátosan a város sarkában találkozik, idáig határozottan a magyar városokra jellegzetes táguló útszerkezetet mutatja. A központi Főtér a városi élet központja. A mellékutcák sokszor esetlegesen kanyargó vonalak, bizonyára a századokon át azonos földrajzi adottságok eredménye. Minthogy pedig Eger a mult század második fele óta csak mérsékelten építhetett, (a vasút elkerülte Egert) a régi kereteket szétrobbantó épület alig van, azt lehet mondani, ezt a középkorig visszavezethető szerkezet külső képében is hangulatosan, legnagyobb részt régi épületeiben jelentkezik. Eger belvárosa tehát komoly szerkezeti egység, mint ilyen értékes maradványa a magyar mult városépítésének, éppen az az egység az, amely leginkább méltó Egerben a védelemre. Az utcavonalak zártsága, kedvező légtér aránya, szerencsés irányjlásai, amelyek nem egyszer érdekes látképeket adnak. A harmonikus városszerkezetnek, melynek Eger országos hírét köszönheti, első tényezője a város kedvező földrajzi fekvése. A Mátra és Bükk erdős nagy hegyei és az Alföld széles síkságainak találkozásánál a völgyben, amelyet az Eger patak szel át, települt a város. Történeti városaink között Pécs mellett leginkább Egerben játszik bele a természet és táj, ilyen döntő súllyal a városképbe.