A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kőfalvi Imre: Kőbetegségek és restaurálási kezelésük

1. Kéregképződés A puha mészkövek sok fajtájánál (Zsámbék, Fertőrákos, Margitbánya, bántapusztai, Erdőbénye, Reznek) fordul elő. Előrehaladottabb állapotban táskásodás, majd hőlyagzásos leválások keletkezhetnek a felületen. Ez az elváltozás a söskuti puha mészkövekre különösen jellemző. A jelenség leggyakrabban előforduló okai: ha a kőzet felületét olajjal beeresztették, becsiszolták, olajkittel tömítették, festékkel kezelték, cementtel vagy cement és adalékanyag keverékével tömítették, a pórusokat eltömték: a külső, vékony felületi réteget a belső tömeghez viszonyítva szilárdították. Ez a réteg annál a határvonalnál, ahol a külső, szilárdított kéreg a belső, kezeletlen tömeggel találkozik, elválik. A két különböző tömörségű anyagnak ugyanis a tér fogathullámzásból eredő dilatációs mozgása nem lesz egyritmusu, és előbb-utóbb a kezelt kéreg és az érintetlen tömeg között a folytonosság megszakad. Az elvált, feltáskásodott kéreg az anyagtól függően, különböző módon repedezve, zsugorodva felkunkorodik vagy felhólyagosodik. A nagyobb szemszerkezetű, lazább anyagú pjha mészköveinknél a hőmérsékletváltozás és a vele járó térfogathullámzás lassú folyamatu levegőáramlást okoz a pórusokban. A gyorsabb és nagyobb fokú hőmérsékletkülönbség esetenként a páratartalom kicsapódását is eredményezi. A kicsapódott páratartalom a levegő szennyezettségéből por, piszok lassan növekvő rétegű anyagokat köt meg. Ez a lekötött, tömitett kéreg sem követi a kőzet mozgási ritmusát: kéregleválást, táskásodást okoz. Eltávolítása a kőzetre közömbös hatású vegyi anyagokkal történik. A záródást okozó réteget mechanikus uton is eltávolíthatjuk. Ezáltal visszaadjuk a kőzet felületének eredeti állapotát, struktúráját, és lehetővé tesszük a kő felületi lélegzését. Vegyi kezelés előtt ajánlatos, - ha mód van rá a kőzet belső tömegét mészvizzel telíteni, hogy még az ártalmatlan oldószer felszivárgását is megakadályozzuk. A fellazult rétegeket, az esetleges elvált darabokat pontokon ragasztva helyezzük viszsza, a hézagokat meszes anyagokkal injektáljuk. 2. Réteges bomlás A leveles rétegződésű elválás leginkább Üledékes homokköveinknél fordul elő. A kőzet keletkezésekor az anyagokat mozgató vizek és szelek különböző ritmusa és iránya nemcsak a szemszerkezet nagyságára, különbözőségére, de a kötőanyag minőségére is kihatott. Ebből következik, hogy a különböző keménységű és szemszerkezetű, különböző vastagságban, de egytömegben lerakódott rétegek térfogathullámzása egymástól eltér. Ennek következtében a különböző mozgású rétegek között a kapcsolat megszakad, és a rétegek egymástól levelesen elválnak. A károsodás jelentkezik akkor is, ha a levelesen lerakódott szilárd rétegek között laza, puha rétegek is elhelyezkednek, mélyen a levonuló esővíz gyengíti, oldja és bomlasztja a szemszerkezet közötti kötőanyagot. Igy a szilárdságában legyengült réteg mozgása, ritmusa a hőingadozásra megváltozik és a szilárdabb réteg között feszültség támad, aminek végül elválás, rétegbomlás lesz az eredménye.