A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kőfalvi Imre: Kőbetegségek és restaurálási kezelésük

Ezeknél a köveknél a károsodás, elsősorban erőszakos behatások, romosodás miatt bekövetkezett törések következménye. A törések ragasztása száraz, portalanított állapotban történj en. A ragasztást a pontos illeszkedés ellenőrzése után kezdjük meg. A ragasztandó kövek és a ragasztására legjobbak a gyantás anyagú ragasztók: Rhodius és annak változatai. Szükséges a ragasztóanyag tökéletes és vékony felhordása, hogy a ragasztási felületek között a ragasztóanyag minimális vastagságú legyen. Hiányok pótlása az egy-két cm-es nyilasok esetében ugyanennek a ragasztónak és a kezelt kőzet anyagából származó zúzaléknak sllrüre, pépesre kevert anyagával történjen. Figyelemmel kell lenni a kő anyagának legjobban megfelelő szemszerkezetre és a színezésre használt finom kőpor mennyiségére. A jól megválasztott, megkevert anyagot a kőzet nyilasaiba tömören bedolgozzuk és a szilárdulás után az eredeti felülettel azonos megmunkálást alkalmazzuk. Az ilyen módon készitett kiegészítés előnye, hogy fényezett felületek pótlására is alkalmas, mert az eredeti felülethez hasonlóan fényezhet ők. Nagyobb tömegű kiegészítéseknél az apró szemszerkezetű zúzalékból kevert ragasztó használata nem ajánlatos, mivel a lekötött kőporos ragasztós anyag a későbbiek folyamán nagymértékben zsugorodik és a kiegészítésen repedések keletkezhetnek. Nagyon fontos, hogy a kiegészítésre használt kekeveréknél a ragasztó csak a szemszerkezet közötti hiányt - minél vékonyabb rétegben - pótolja. Igy a szorosan egymáshoz kapcsolódó, (általában 3

_

as, 5"ös) szemszerkezet a zsugorodást is megakadályozza. Igy készült többek között Visegrádon a vörösmárvány reneszánsz kut és az oroszlános kut egyes darabjainak ragasztása, továbbá Kisnánán egy vörös márvány vízköpő, a soproni Liszt Ferenc Múzeum kőtárának több síremléke, melyek közt vörös, fekete és szürke márvány anyag fordult elő, A nagyobb hiányokat az eredetivel azonos anyagból egészítjük ki. Az uj szerkezeti darabok és az eredeti törési felületek között a hiányt olyképpen pótoljuk, hogy az később eltávolítható legyen. Ezt a megoldást azért alkalmazzuk, hogy az esetleg később előkerült darabok a törés felületéhez illeszthetők legyenek. Puha mészkövek - üledékes kőzetek Az üledékes kőzetek műemlékeink között a leggyakoribbak és a legtöbb gondot, problémát ezek okozzák. Minél lazább a kőzet szemszerkezete, annál nagyobb a vízfelvevő képessége, és ezzel a jelenséggel szorosan összefügg a fagyállősága. Ezért az effajta kőzetek elsőszámú ellenségeaz esővíz. Súlyos, romboló károsodás éri a kőzetet, ha a hajszálcsövesség miatt felszívódik a talajvíz vagy az esővíztől telitett állapotba kerül és a fagyás, olvadás, fagyás váltakozása éri, amitől a kőzet szét" mállhat, de darabos törések is keletkezhetnek rajta. Hazai műemlékeink között a piha mészkövek, homokkövek, márgák, tufák és vulkáni tufák igen sok fajtájával találkozunk. Az időjárás viszontagságaira minden egyes fajtán más és más elváltozásokat észlelhetünk. Ezek az elváltozások, mondhat" nánk betegségek a következők;