A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kőfalvi Imre: Kőbetegségek és restaurálási kezelésük

lehet. A bányanedvesség elpárolgása szinte a kőzet "vérkeringését" állitja meg és helyet ad a károsodás, elhasználódás okozóinak (levegő, viz) a kőzet tömegébe való bejutáshoz. Műemlékeink kőanyagai pontosabb meghatározás nélkül három csoportra oszthatók; vulkánikus kőzetek, kemény mészkövek, piha mészkövek. Vulkánikus kőzetek A vulkánikus kőzetek és változataik állják legjobban az időjárás viszontagságait. Anyaguk tömörsége miatt vízfelvevő képességük egyáltalán nincs vagy csak igen minimális. E jó tulajdonságuknak köszönhetik, hogy fagykárt nem szenvednek. A természetes hőingadozásból eredő térfogathullámzást egységes tömegük jól birja, Ingok, savak maró hatására közömbösek, fénytartók. A levegő hőmérsékletének gyors változása a felületükön páralecsapódást eredményez. Ezért minimális vizköves szennyeződésre hajlamosak. Kivételt képeznek könnyebb fajsúlyú, lazább tömegű fajtáik,melyek csekély viz fel vevő tulajdonságukkal is fagykárt szenvedhetnek, de csak igen nedves helyeken. (Pl. hidpilléreknél és áthidalóknál, vizek felett, nagy páratartalmu légkörben. ) A mesterségesen okozott hirtelen felmelegedésre nagyon érzékenyek. Aránylag rossz hővezetők, és ezért a hirtelen felmelegedéstől a térfogatában megnövekedett réteg robbanásszerűen elválik a hidegebb tömbről. (Az ilyen anyagokat tüz esetén igen nagy károsodás éri.) Ezek az anyagok főleg románkori műemlékeinknél fordulnak elő. Az idetartozó kőfajták javítására, törések, hiányok pótlására még nem rendelkezünk elfogadható, mesterségesen előállított anyagokkal. Eddigi munkáinknál (Szombathely, Isis templom) nagy szilárd sági cement és megfelelő szinü és szemszerkezetű kőzuzalék egytömegű keverékét alkalmaztuk. Kemény mészkövek, márványok Még ezek a kőzetek is azoknak az anyagoknak a csoportjába tartoznak, amelyek aránylag kevés gondot okoznak a műemlékvédelmünknek. Szemszerkezeti tömörségüknél fogva vizfelvevő képességük .malis, ezért a fagyokat aránylag jól bírják. Egyes fajták lazább szemszerkezetű erezetébe - közrétegébe - az osztási hézagokon át a nedvesség behatolhat és ott fagyáskor töréseket és elválásokat okozhat. Ezek a kőzetek a szabadban fényüket elvesztik. A hőmérsékletváltozással lecsapódott páratartalom leköti a levegő szennyezettségében előforduló anyagok: lúgok, savak, kátrányok, sók tömegét. Ezek megtámadják a felületet és mikroporozitást idéznek elő. A szél által hordozott szilárd szemcsék pedig igen lassan ugyan, de koptatják a felületet. Ezek a kopások a faragott felületeknél a véső vezetett nyomvonalát az éles, ropogós kontúrokat lassan, de könyörtelenül eltüntetik. Szerves anyagok, gyökérzetek a kő tömegébe behatolni nem tudnak, legfeljebb elszíneződést okoznak. Különösen a fehér és világos tónusú fajtáknál azért, mert a növények tapadő-légző gyökereinek nedvtartalma savas. A kemény mészkövek tüz esetén _ kb. 700 ° felett " nagyobb károsodást szenvednek, kémiailag átalakulnak, ennél alacsonyabb hőfoknfil pedig elszíneződnek, általában sötétlila vagy szür~ késfekete szinre.