A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kőfalvi Imre: Kőbetegségek és restaurálási kezelésük

Az elmúlt századok építészete diszitő és figurális szobrászaténak művészetét ma is hirdetik kőemlékeink. Megvédésük és átmentésük a következő századok számára nálunk, de Európa-szerte is komoly gondot okoz az ezzel foglalkozó szakembereknek. A szakirodalom ugyan lehetővé teszi, hogy megismerjük más országokban folyó kísérleteket és azok eredményeit, de nálunk való alkalmazásukat megfontolandóvá teszi az a körülmény, hogy a kísérletek eltérő éghajlati viszonyok között, más szemszerkezetű és más kötőanyagú kőzetekkel történnek. A XIX. század közepétől több száz piblikáció foglalkozik a leromlott kötőanyagú mészkövek betegségeinek tudományos kutatásával és mindenki megegyezik abban, hogy a bomlás okait a légköri szennyezettségben és az esővíz agresszív hatásában kell keresni. A légköri szennyeződés azonos erősséggel hat a különböző fajtájú mészkövek felületére, azonban ezek anyaguktól, szemszerkezetüktől, és tömörségüktől függően, másképpen reagálnak. Műemlékeink nagy része hazai kőbányák termékeiből készült, de ezek anyaguk, szemszerkezetük, keménységük szerint igen sokfélék. KivUlük még messzi földről behozott anyagok vagy ideszál" litott kész alkotások is bővítik az előforduló kőzetek sokrétűségét, különbözőségét. Nem megnyigtató a károsodás okainak vizsgálata, ha azt valamely bányából származó 1 _

2 db kőzeten végezzük, mert minden bányában, de különösen a piha mészkőbányákban rétegenként 25"30 fajta kőzet is előfordul az igen gyenge minőségtől, az egészen kiválóig. Védelemre szoruló műemlékeink károsodása, elhasználódása végeredményben azonos okokra vezethető vissza. A kőzet ellenállőképességének igénybevétele attól az időtől kezdődik, amikor a bányában leválasztják nagytömegű tömbjéről, azaz fejtéssel, nagyolással a megfelelő méretre, szerkezeti darabok, díszítőelemek, figurális alkotások faragására alkalmassá teszik. Ha a kőzetek állapotát fejtés előtt vizsgáljuk kiderül, hogy ezek a földfelszínen levőkhöz viszonyítva ideálisabb helyzetben vannak. Majdnem állandó a hőmérsékletük, vagy csak igen lassú és alacsony skálájú a hőmérsékletingadozásuk. Ezt a hőmérséklet-ingadozást még az állandó nedvességtartalom (bányanedves

s ég) cirkulációs mozgása is lassítja. A levegő szennyezettségéből eredő károsodásnak a kőzetek nincsenek, vagy csak nagyon csekély mértékban vannak kitéve. A szerves anyagok támadásaitól védettek vagy csak igen kevés mértékben érintettek. Ezzel szemben-a beépítésre, felhasználásra kifejtett kőzet a felszínen kiszárad, bányanedvessége - a tömörségétől függően rövidebb-hosszabb idő alatt - elpárolog. A bánya nedves s ég különböző sókkal, szilikátokkal stb., a kőzettől nem idegen kötőanyagokkal telitett folyadék. Ezek az anyagok a párolgáskor lecsapódnak, kristályosodnak, emelik a kőzet szilárdságát, és igy ezek faragása kisebb-nagyobb mértékben nehezebbé is válik. Ezt a természetes folyamatot igazolja az a tény, hogy a bányanedves állapotát a felszinen vizzel való áztatással elérni nem