A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban

4. Modern Törökország: A fejlődés követelményei 4.1 A török forradalom, amely megteremtette a Török Köztársaságot, mint nemzeti államot és megfosztotta a török szultánt uralkodói és kalifái helyzetétől, nagy változásokat hozott, amelyek kihatottak a műemléki környezetre is. Először is adminisztratív jellegű változások voltak. A szultán minden addigi rezidenciája a török állam tulajdona lett és a Nemzeti Palotákat Kezelő Szerv hatáskörébe került. A következő kulturális változás volt, amely a használatban levő ősi épületekre vonatkozott. 1925-ben az összes tekkes~

t, a Bektashi és Hevlevi rend találkozó helyeit bezárták. Azok legtöbbjét, amelyek a nagyobb városokon kivül estek, nem is restaurálták vagy alakították át múzeummá bezárásuk után sok évig. Igy az évszázadokon keresztül gondosan őrzött nagy vagyonok szétszóródtak a bezárásuk idején készült leltár ellenére. 4.2 Más egyházi épületeket és hozzájuk tartozó részeket, amelyek előzőleg az ottomán muzul mán medrese rendszer részeként oktatási központok voltak, most elhanyagoltak vagy muzeumokká, könyvtárakká alakítottak, mivel Törökország nyugatiasitotta és világiasitotta oktatási rendszerét. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a szelesük és ottomán épületeket és emlékeket most műemléknek tekintet ték. A kormány által alakított vagy támogatott intézmények közül az 1931 -ben létrejött Török Törté nelmi Társaság emelkedik ki a régészet támogatásával és á műemlékek első rendszeres számbavé telének kezdeményezésével, csak 1933 és 1935 között mintegy 3500 műemléket véve leltárba. A Török Történelmi Társaság központi szerepet játszott Anatólia tanulmányozásának modern, tudományos megközelítésének elősegítés ében és fejlesztésében. 4.3 Ma már a műemlékek és műemléki területek védelme nemcsak a Vakf-ok Központi Igazgatóságának, a Régiségek és Muzeumok Központi Igazgatóságának és a Nemzeti Palotákat Kezelőszervnek az ügye. Az urbanizáció, a gazdasági fejlődés és a társadalmi változás következtében újfajta erők hatottak Törökországban a műemléki környezet kérdésére és velük együtt uj intézmények és mértékek. A XX. századig a legtöbb török város nagyjából ugy működött, ahogy a bizánci idők óta mindig. A fejlődéssel ês modernizálódással járó strukturális változásokkal a török városokkal, mint termelő központokkal szemben támasztott igények gyökeresen megváltoztak, következésképpen formáljuk ia Hagyományosan a városok egységekből vagy kerületekből tevődtek össze, amelyek maguk intézték sa ját ügyeiket és általában a kis településeken megtalálható elsődleges társadalmi kapcsolatok j ellem ezőket. Ezt a rendszert a XIX. században döntő mértékben felváltotta ugyan egy centralizált - mint már láttuk is -, de a réginek megfelelő, de szélesebb skálájú felelősségérzet lassan fejlődött ki. Az uj várostervek és állami építkezések, néhány említésre méltó hazai megoldásra való törekvés

8 kivételével nyugati terveket másoltak. Gyakran külföldi tervezők vagy építészek készítették a terve ket. Egyenes vonalú, szabályos rácsozatot alkotó utcák foglalták el a kanyargó utcák és zsákutcák helyét, függetlenül attól, hogy a közlekedés technológiájában bekövetkezett helyi változások megköveteltek-e ilyen mérvű radikális beavatkozást vagy nem. 4.4 Uj állami épületek épültek a vidéki hivatalok, városi elöljáróságok, bíróságok és bankok elhelyezésre, és ezek alkották a "modern" város magját szinte minden vidéki központban. Gyakran az ősi városnak is ugyan ott volt a magja, igy a modern fejlődés sok régi központnak és városrésznek a pusztulását okozta. 4. 5 1950 óta inkább egy önmagából adódó, mint tervezett változás fenyegeti Törökországban a műemléki környezetet. A városiasodás a városok óriási növekedéséhez vezet. A nagyobb városok évi