A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban
6%-os növekedést is elértek. Ez a szélességi (a környékre való) és magassági terjeszkedés túlnőtt a tervezők és városi közalkalmazottak elképzelésein. Az ilyen változásoknak a műemlékekre valő ki hatása világos, amikor arra gondolunk, hogy Törökország nagyobb településeinek 70%-a teljesen vagy részben ősi területen fekszik. A régi városközpontok vagy átmenő zőnákká váltak, amelyeknek csök ken az értékük,mint lakasnegyedeknek. es igy a műemlékvédelem is elhanyagolödik, vagy óriási, átala kításon mentek keresztül, hogy n a gy központi üzleti negyed legyen belőlük, A városképben történő ilyen változások nemcsak a földön levő műemlékeket teszik tönkre, hanem sok olyat is, amely még a föld alatt van feltáratlanul. 4.6 Kevés törvényes lépés történt a történelmi környezetre vonatkozó ilyen széles körű kérdések terén, amelyeket a városi terjeszkedés üteme és minősége diktált. Műemlékeknek csak egyes tárgyakat és múzeumi darabokat tartottak. A történelmi környezet megóvását tévesen az ötle tszerűen, találomra hozott helyi döntésekre bízták. Erre a káoszra és a megosztott felelősségek sokaságára való reakcióként a török állam 1951 ~ben létrehozta az Ingatlan Történelmi Müvek és Emlékek Főbizottságát. Ennek a tagjai kimagasló szakértők, a történelem, régészet, művészettörténet, eszté tika és várostervezés terén, akiket a köztársasági eln ök HRVRZ ki. A bizottság kötelessége, hogy irányelveket dolgozzon ki az ingatlan műemlékek restaurálására és fenntartására, hogy kezdeményezze és ellenőrizze az aktuális restaurálási terveket és, hogy tudományos restaurációs programot állitson fel. Törvényes hatalma és aktív beavatkozásai ellenére a bizottság kevésbé hatékony, mint amilyen lehetne, mert elmerül az egyes műemlékekkel kapcsolatban felmerült apró napi problémák megoldásának részleteiben. 4.7 Az utóbbi tiz évben hatalmas változásokat figyelhetünk meg mind a pusztítás ütemében, mind a történelmi környezettel való törődés terén, Törökország kritikus válaszút elé érkezett: hatékony megoldást kell találni, vagy pedig kulturális örökségének nagy része, amely a törökök és az egész világ számára is érdekes, visszavonhatatlanul elvész. Az uj 1973-as Régiség Törvény nagyon tág fogalomban határozta meg a kulturális örökséget. Magában foglalja az összes ingó és ingatlan régiséget és emléket, a valaha is Törökország területén élt összes ősi nép művészetének, tudományának, 9 irodalmának, vallásainak és iparának termékeit. Uj programok az isztambuli, ankarai ésizmiri egyetemeken a műemlékvédelmet tanulmányozó építészeknek; ezeknek a programoknak az eredményeképpen a különböző minisztériumokban dolgozó műemlékvédelmi csoportok minőségi javulása; nagyobb állami tudatosság és egyéni profitmentes műemléki alapítványok - mindez reményt ad arra, « hogy bizonyos műemléki területek jól beilleszkedhessenek a modern környezetbe. Sok erőfeszítés történik annak érdekében, hogy összeírják azokat a területeket és műemlékeket is, amelyek nem valószínű, hogy fennmaradnak, ugyanúgy, mint amelyeket restaurálni fognak. Az épitészeti fényképes mérés hatásos eszköznek bizonyult Törökországban a veszélyben levő építmények gyors felmérésére 4.8 Azonban semmiféle okos eszköz és uj törvény nem biztosithatja Törökország műemléki területeinek védelmét, ha a lakosságnak nincs érzéke ezekhez a kérdésekhez és, ha ez a nemzet nem olyan egyénekből áll, akik maguk is felelősséget vállalnak kulturális örökségünk megtartásáért. A továbbiak fogják megmutatni, hogy a növekvő általános érdeklődés helyes irányban folytatódik-e.
