Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Havassy Pál: Egyedi műemlékhelyreállítás

lehetővé. A műemlékek: építészettörténeti meghatározására az indítékot a második világháború pusztításai szolgáltatták. A lehullott ujabbkori vakolatok nyomán falképek, in situ megmaradt kőfaragványok, az egyes épitési periódusok jól észlelhető falszövetei kerültek elő, amelyeknek alapján - és a történeti, levéltári adatokkal összevetve - az egyes épitési periódusok kronológiáját is meg lehetett állapítani. A tudományos igénnyel végzett kutatás jó adatokat szolgáltathat az elméleti rekonstrukciókhoz és biztos kiindulást a helyreállító êpitêszenk a bemutatás nem is kicsi és veszélytelen feladatának megoldásában. Ennek érdekében a kutató régész, a felkutatást végző művészettörténész és az építész legszorosabb együttműködése már a kutatás időszakában elengedhetetlen, és a továbbiakra nézve igen fontos feladat. A két kutatási eljárást a műemlékhelyreállitásoknál általában ajánlatos alkalmazni. Középkori eredetű vagy e korra gyanús épületeknél minden esetben. Régészeti kutatásoknak várak, romok esetében kétségtelen nagyobb a szerepe, minta falkutatásoknak, amelyeknek inkább lakóházaknál, kastélyoknál, templomoknál van jelentőségűk. Müemlékhelyreállitásunk mai gyakorlatának elméleti meggondolásai; sajátos történelmünk adottságaiból következnek. A pusztító gyakori háborúk és az átépítések következményeként a korábbi századokból, épségben, egészében fennmaradt emléket alig tudunk felmutatni. Éppen ezért fokozott figyelmet szentelünk a töredékeknek is a kutatások során előkerült minden - egyébként jelentéktelennek minősülő részletnek is. Minden egyes töredék megóvása, gondos egymáshoz illesztése teszi lehetővé az elméleti rekonstrukciót, az egész kitapintását, amely a helyreállításhoz szolgáltat biztos alapot. Ezért törekszünk a korszerű építészeti és technikai eszközökkel a töredékek eredeti építészeti összefüggéseinek bemutatására, az egykori tömeg-, tér-, forma- felület legalább élményszerű bemutatására anélkül, hogy a hitelességet csorbítanánk, akár másolatokkal, akár hamisításokkal, annak érdekében, hogy az egykor virágzó középkori építészetünk ismét tudatossá váljék. Ma már valljuk, hogy a müemlékhelyreállitás kapcsán az épület külsejében és belsejében egyaránt az esztétikai kívánalmakat kell elsődlegesen kielégíteni, igényes művészeti alkotás szintén. Az átépítések során éppen megmaradt minden hiteles részlet bizonyító erejének tudományos szempontból való bemutatása elsősorban a dokumentálás feladata legyen. Tudatosan számoltunk műemlékvédelmi gyakorlatunk egy korábbi szakaszán azzal a konfliktussal is, amely az épületek homlokzatán a különböző korok fragmentumainak egymás melletti és egymás felettiségéből adódott. Az építészeti koncepció alapján - amely elfogadja minden korszaknak azt a jogát, hogy egy épület kialakult történeti egészén belül saját formanyelvén mutatkozzék meg - kerülhet eldöntésre, hogy az épület teljes történeti anyagából mit, milyen módon és mértékben kell bemutatni. A magyar műemlékvédelem módszerei mindenben követik az elfogadott nemzetközi elveket. Az 1964 -es Velencei Carta-ban lefektetett alapelveket lényegében az alábbiakban foglalhatjuk össze: - a mult építészeti emlékei a kulturális javak szerves részei, amelyek az emberiség közös tulajdonát képezik, ezért mindenki felelős a megőrzésükért, - a megőrzés elve terjedjen ki az egyedi műemlékről a környezetére - amelybe tartozik - és egész történetére, - a konzerválás elvét nem lehet pusztán öncélnak tekinteni, hanem az alkotások újjáélesztésével, funkcionális megmentésével, esetleg uj rendeltetést adva illeszkedjék be a modern társadalom életébe, - a restaurálás a műemlékek történelmi, művészi és kulturális értékeinek elmélyült megismerésén alapuljon, - alkalmazni kell a korszerű technikát a műemlékvédelem minden területén.