Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Havassy Pál: Egyedi műemlékhelyreállítás

Az elveket nemcsak elfogadtuk, hanem jóval megelőztük, azok igazolták eddigi műemlékvédelmi gyakorlatunk helyességet. A felsorolt elvekből világosan kitűnik, hogy milyen sokoldalúak azok a társadalmi, kulturális, tudományos és technikai területek, amelyek a megvalósítás menetében szerepet kell, hogy vállaljanak. Valójában ez a program nemcsak a szakemberek, hanem az egész társadalom számára ad szempontokat, számitva arra, hogy megfelelő kulturális nevelőmunka hatására a közösség fogékonyabb lesz a műemlékvédelem iránt és nagyobb felelősséget érez a kultúra javaiért. A magyar műemlékvédelem kifejlesztésével a társadalmi bázis is megteremtődött. A most befejeződött Műemléki Albizottságok Országos értekezletének beszámolói valamennyiünket meggyőztek, hogy ez az Ugy hazánkban jó uton halad. Az építészeti emlékek a történelem során állandóan változtak. Elöregedésük, fizikai és erkölcsi elavulásuk az idő előrehaladásával elkerülhetetlenül bekövetkezik. Minden egyes helyreállítás bizonyos fokú változást jelent. A történelem során végbement változások jól mutatják az ujabb funkció igények változataihoz való igazodást. A szakszerű tudományos alapokon végzett műemlékhelyreállítás is jelentős, az épület egészére kiterjedő beavatkozást és változást jelent annak ellenére, hogy lényegében a műemlék továbbélését hivatott elősegíteni. Éppen ezért minden beavatkozás nagy felelősséget ró a helyreállítókra. A helyreállítás során jelentkező feladatok, vagyis a kutatás, a tervezés és a kivitelezés egymáshoz szervesen kapcsolódó szinte egymásbafolyó munkarészek. Mégis a tervezés az a terület, amely a helyreállítás módjára leginkább kihat, s amely munkarészében meghatározza a helyreállítás jóformán teljes munkafolyamatát. A műemlékhelyreállitásban a tervezés alkotó építészeti feladat, amely igen sokrétű ismeret mellett nem nélkülözheti az építészeti koncepció igényét sem. Ma már világos, hogy a műemlékeknek gyakorlati értelemben nincsen eredeti állapota. A történelem során a változó élet és a változó stílusirányzatok igényeit kielégítő bővítések, átépítések minden esetben eszmei és formai változásokkal jártak. Azt is jől tudjuk, hogy ezek a változások az idő folyamán müemlékállományunk többséget lényegbevágóan megváltozatták. Megállapítható viszont az is, hogy az anyagi eszközök hiánya kedvező tényezőnek bizonyult a műemlékek korábbi állapotának fennmaradásához. (Kis középkori falusi templomaink, a szabolcsi- nyírségi református templomok. ) Műemlékeink történeti és művészi (esztétikai) értékkel rendelkeznek. A "történeti és művészeti érték" olyan fogalmak, amelyek nem állandóak, és objektiven sem mérhetők, hanem a kortól és helytől és földrajzi környezettől is függőek. A helyreállítóknak feladata az, hogy világos elképzelést adjanak arról is a kortársaknak, hogy milyen történeti értékkel rendelkezik a műemlék. Minden generációnak más a viszonya a múlthoz, éppen ezért másképpen viselkedik a mult örökségével szemben és sajátos módszere is van arra, hogy éljen velük együtt, hogyan hasznosítsa azokat. A korszerű műemlékvédelemnek gyakorlati megfontolásokon alapuló megállapításai, hogy azok a műemlékek maradtak fenn, amelyeket sikerült megfelelően hasznosítani. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ma elsődleges cél az, hogy a történeti emléknek helyet biztosítsunk mindennapi életünkben és egyben a jövőbeni sze repét is meg kell határoznunk.