Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Szilágyi Lajos: A magyar műemlékvédelem távlatai

követelményeknek. A népi műemlékek zöme azonban személyi tulajdonban van, igy rájuk ez az alapelv elevenem érvényes. Szocialista társadalmi és gazdálkodási rendszerben személyi tulajdonban levő ingatlan- és kulturkinccsel sáfárkodni, azt óvni és fenntartani igen nehéz. Bizonyos mértékig azokkal a gondokkal kell szembenézni, amelyek a tőkés országok műemlékvédelmét is nehezitik. Persze, ott nemcsak a népi műemlékekét, hanem általában. Ez okból dolgozta ki az OMF a népi műemlékek támogatási rendszerét. Van már lehetőség a személyi tulajdonú emlékek szubvencionálására, s a mult évben - külön kormányintézkedéssel - a korábbihoz képest lényegesen nagyobb lehetőségeket kaptunk népi műemlékek megvásárlására és közcélú hely reá llitására is. A lehetőségek kihasználására azonban még csak ezután kerül sor. A következő évek nagy feladata, hogy falun is megállítsuk a műemlékek pusztulási folyamatát. Elérjük azt, hogy az átalakulás az értékeket megkímélje. Nem kevés pénz, még több gondoskodás, törődés, ügyesség, politikai érzék és emberség kell hozzá, s megfelelő apparátus is. De a fő keretek ma már adottak, s biztosan remélhető, hogy a hetvenes évek második felére a népi műemlékek védelmi munkáinak kiterebélyesedése lesz a jellemző. A helyi szervek és az OMF együttműködésével legelőször a köztulajdonba vételre alkalmas népi épület kiválasztására és az uj közösségi funkció meghatározására van szükség, a lehetőségek felmérésébe nyilvánvalóan nemcsak a vételárral kisajátításnál a kártalanítási összeggel-, és a helyreállítási költségekkel kell számolni, hanem a fenntartás, kezelés, - bemutatás költségkihatásaival is. Az OMF a vétel vagy a helyreállítás, illetve bizonyos összeghatáron belül mindkettőhöz támogatást adhat, ha a leendő kezelő szerv a támogatási összegen felüli költségek viselését - a helyreállítással együtt - vállalja. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy miként a városban, falun is főként az együttesek védelmét kell szorgalmazni. Hollókő hire már határainkon is túljutott, de hány Hollókőnk lehetne, ha 15 éve máshol is olyan partnerekre akadtunk volna, mint akkor Nógrádban. A megváltozott hivatalos közhangulat jól lemérhető a falusi műemléki együtteseken. Hollókő és részben Tihany mellett megmenekülni látszik a szigligeti ófalu, a csongrádi halásznegyed, Szalafőn a Pityerszer, a Győr-Sopron megyei Táp értékes együttese, s ha már a fele el is pusztult, Fertőszéplak főutcájának egyik oldala is- De még ezen kívül is hány értékes együttesünk van, amelyiknek sorsa még nem megoldott, mint például: Magyarpolány, Balaton akaii stb. Meggyőződésem, hogy a védelem súlypontját ezekre a ma még nagyrészt csak a jőszerencsére bízott együttesekre kellene fektetni, hiszen a bontás vagy átalakítás megtiltása önmagában nem sokat ér. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy a falusi lakóházak állami támogatása is csak átmeneti segítség. Valamennyi népi műemlékünk nem válhat középületté, lakásnak viszont már ma is alig megfelelőek, 10-20 év múlva pedig jelen formájukban erre szóba sem jöhetnek. A jelenlegi állami költségátvállalás arra nem elégséges, hogy ebből a teljes korszerűsítés elvégezhető legyen, márpedig nagy távra enélkül soha nem biztos a fennmaradás- Továbbra is keresni kell ezért a lehetőséget, hogyan oldható meg a falusi műemléki lakóházak korszerűsítése rendeltetésük változatlanul hagyása mellett. Lehetséges, hogy a bolgár szisztéma átvétele lenne a célravezető, ahol az állam a számára kiemelkedő értékű munkát végző művészek, értelmiségiek, munkások részére nagy tömegben állítja helyre a népi műemlékeket műteremnek, alkotóházaknak, nyaralónak - de igénybeveszi ehhez a majdani tulajdonosok anyagi részvállalását is. A műemlékek közcélú hasznosítása és helyreállitásakapcsán még egy igen lényeges kérdésről kívánok egészen röviden szólni. Ez a partner megszerzése. A helyreállítás terheit vállaló, partner nélkül nem kerülhet sor a műemlék megfelelő felhasználására. Partnert pedig csak akkor tudunk szerezni, ha a műemlék hasznosítása anyagilag számára kifizetődik. Olyan ösztönző állami gazdasági szabályozási - prefe-