Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)

Dr. Szilágyi Lajos: A magyar műemlékvédelem távlatai

Tisztelt Országos Értekezlet, kedves Elvtársak! A műemléki albizottságok országos értekezlete a műemlékvédelem hazai közvéleményének, hivatásos és társadalmi munkásainak legrangosabb tanácskozása. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy kétévenként rendszeresen összegyűlnek a műemlékvédelemben érdekelt hivatalok és intézmények dolgozói, a tanácsok és a Hazafias Népfront műemlékekkel foglalkozó társadalmi munkásai, hogy kicseréljék tapasztalataikat és gondolataikat. Nagy jelentőségű ez nemcsak azért, mert e véleménycsere során értékes uj ötletek, hasznos módszerek válnak közkinccsé, hanem azért is - talán elsősorban azért - mert újból és újból bebizonyosodik: társadalmi bázis nélkül ma már elképzelhetetlen a műemlékvédelem. Minden sikernek ez, a hivatalos szervek és a társadalom összefogása a legfőbb forrása. Ez az összhang, a műemléki tevékenység ilyen széleskörű kiteljesedése a magyar műemlékvédelem legnagyobb eredménye. Tiszteljük és követjük Henszlmann Imre, Römer Flóris müemlékszeretetét és lelkesedését, sokat tanulunk Möller István és Lux Kálmán előremutató, korát megelőző és a magyar műemlékvédelmet a világ szakmai élvonalába vezető munkáiból - de nem felejtjük -, mekkora társadalmi átalakulásnak, milyen fejlődésnek kellett ahhoz bekövetkeznie, hogy százezrek és milliók függesszék szemüket a mult kőbefaragott vagy akár csak vályogból vert emlékeire, hogy műemléket védeni, azért fáradozni ne csak néhányak hivatása, hanem sokak lelkiismereti kérdése legyen. Ha a magyar műemlékvédelem távlati feladatait taglaljuk, azon belül kétségkívül a kulturális nevelőmunka további erősítése, a műemlékek közművelődési célú hasznosítása, illetve az ifjúság műemlékvédelmi tevékenységbe történő tervszerű bevonása kivánkozik az első helyekre. Annak fontosságát mi sem hangsúlyozza jobban, minthogy mindkét témáról külön-külön előadás hangzik el. Azt akarjuk, hogy generációk tanuljanak a műemlékekből, váljanak általuk is igazabb, műveltebb, szocialista emberekké. De ehhez nemcsak az kell, hogy ismerjék, szeressék a műemlékeket, hanem az is, hogy a műemlékek fennmaradjanak, ne pusztuljanak tovább. Szocialista társadalmunkban a műemlékvédelem állami feladat. Ezt, a szóban a "műemlék

védelem" elnevezésben is benne levő tennivalót társadalmasítani nem lehet, legfeljebb segítséget kérni ahhoz. Ez műemléki politika dolga, s annak az OMF a felelőse. Epitész és történész körökben egyaránt erősödik a felismerés, hogy a magyar műemléki állomány pusztulásáért török és német együttvéve sem annyira felelős, mint a tudatlanság, a tunyaság, nemegyszer a rombolnivágyás. Mindez még ma sem teljesen a múlté. Tiz év alatt sok műemlék védettségét szüntettük meg, mivel csak a valóban értékeset kívánjuk védeni, de sok emlék védettségét különböző okok miatt kénytelenek voltunk feladni, ami többnyire pusztulásukkal jár. A szervezett magyar műemlékvédelem 103. évében, 30évvel a felszabadulás és 18 esztendővel a műemlékvédelem nagyarányú kibontakozása után - hozzá tehetem: a XI. Kongresszus szellemében - talán már nem lenne időszerűtlen kiadni a jelszót: Ne pusztuljon el több műemlék az országban ! A műemlékvédelemről szőlő 1/1967. EM számú rendelet szerint a műemlékek (idézem:) "... a hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan olyan emléke, amely az ország gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékául szolgál, s építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű". E pótolhatatlan, nagy értékű emlékek száma ma 1865. Ha az objektumok gazdaságos fenntarthatóságának feltételei biztosítottak és a rendezési