Műemlékvédelem és a társadalom (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1975 Eger, 1975)
Dr. Szilágyi Lajos: A magyar műemlékvédelem távlatai
tervekbe beilleszthető a védelmük, azonos elbirálás alá esnek a műemléki védettség alacsonyabb fokát élvező épitmények is- Ezeket is védeni, óvni, fenntartani, felújítani, karbantartani kell, de ha gazdasági vagy rendezési okból valóban tarthatatlannak bizonyulnak, a műemléki hatóság - mint eddig - továbbra sem lesz merev a megítélésben. Miért vannak veszélyben még ma is egyes műemlékek? Főleg azért, mert 10-20 év tehetetlensége, nemtörődömsége helyenként olyan helyzetet eredményezett, hogy ma már a megmentés, helyreállitás költségei az akkorinak sokszorosai. I. Lipót 1702-ben felrobbanttatta a magyar várakat, más műemlékeket a helyi pató pálok hagyták tönkremenni vagy pusztitották el. A magyar állam például kereken 20 millió Ft-ot költött eddig arra a nagycenki kastélyra, amely a felszabadulást lényegében épségben érte meg. A középületek között találjuk a műemléki kastélyokat is. Ezek egy része megfelelően hasznositott és karbantartott. Másrészük ideiglenes jelleggel nyert felhasználást és a kezelőszervek az épületnek nemcsak az uj funkcióra történő alkalmassá tételéről, hanem a legszükségesebb karbantartási munkák elvégzéséről sem gondoskodnak. Fzekben az esetekben néha jogszabályellenes intézkedésekkel is találkozunk. A jogszabályok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy a kezelő szervet az épitésügyi hatóság a helyreállitási munkák elvégzésére kötelezze. Előfordul azonban olyan eset, amikor a tanács szakigazgatási szervének jogerőssé vált határozata ellenére nem kerül sor a helyreállításra, mivel erre a célra pénzügyi fedezetet a fenntartőszerv (általában a határozatot kiadó helyi tanács végrehajtő bizottsága) nem tud biztosítani. Előfordul - szerencsére nem tul gyakran - olyan eset is, amikor a fenntartó, használó szerv bejelenti, hogy az épület helyreállítására nincs fedezete, felhagy annak használatával és helyette uj épületet építtet. Ennek oka többnyire az, hogy a kezelő szerv a szükséges 3 millió Ft-ot nem tudja előteremteni az épület felújításához, és 8 millió Ft-hoz beruházásként hozzá tud jutni. Ez a helytelen szemléletből fakadó gyakorlat a műemlék elpusztulásával jár,holott az is a népgazdaság állőeszközállományához tartozik, miközben a megmentéséhez, az adott funkcióra történő alkalmassá tételéhez szükséges fedezet rendelkezésre állhatna. A rosszul hasznositott, leromlott állagú műemlékek helyreállítása, és közcélú hasznosítása érdekében olyan felsőszintű elhatározásra, jogszabályi rendelkezésre lenne szükség, hogyha az adott területen a tervezett beruházás céljára alkalmas műemléki épület található, a beruházást csak a meglevő műemlékek felhasználásával és helyreállításával lehessen megvalósítani. A műemléki állomány jelentős hányadának létét ma nem fenyegeti veszély, azokat folyamatosan fenntartják, de még elég sok az olyan műemlék, amelynek sorsa nem megnyugtató, s mielőbbi beavatkozást igényel. Ehhez pedig pénz kell, sok pénz. Csak jótanáccsal, tiltással, műemléki politikát csinálni nem lehet. Márpedig az a törekvés, hogy a műemlékeket fenyegető veszélyeket véglegesen elhárítsuk, műemléki politikai feladat, azok közül is a legfontosabb. Ennek sikeres valóraváltásához a pénzügyi modell korszerűsítése szükséges. Egyik vidéki városunk főterén egy szép koraklasszicista lakóház áll. Olyan épület, ami az egész .műemlékekben nem bővelkedő városnak városképileg és várostörténetileg egyaránt a legdinamiku 3 * sabb eleme. Sajnos a ház nagy, mintegy húszezer m . Évtizedeken keresztül a fenntartására semmit sem költöttek, helyreállítása ezért ma legalább 20 millióba kerülne, amire a megyei pénzügyi keretből ma éppúgy nincs fedezet, mint az OMF-éből. Elég-e a tiltás, a helyreállításra való kötelezés anyagi eszközök nélkül? Nyilvánvalóan nem, mint ahogy az sem, ha csak a felelősöket keresnénk az épület indokolatlan leromlásáért. Ilyen és hasonló esetekben csak akkor tudjuk valőraváltani müe m lékpolitikánk at, ha az érveket anyagilag is alá tudjuk támasztani. Ez okból az OMF - egyik legfőbb feladata az, hogy megtalálja a pénzügyi források koncentrálásának lehetőségét a műemléki politika érdekében. Hangsúlyozni kívánom:
