A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

castrumról van szó, amelynek a mérete 300 m x 230 m. A castrumot vastag fallal és tornyokkal (minden egyes oldalon 6 van belőlük) vették körül. A város az akkori világ fontos útkereszteződésénél helyezkedett el. A III. századból származó épületek arra engednek következtetni, hogy olyan településről van szó, amely kezdetben csupán gazdasági jelentőségű volt, nem rendelkezett fallal sem. Csak a IV. század elején kapott stratégiai és adminisztratív jelentőséget. Erre utal az épitészete is, amely valószínűleg a Splltben emelt Diokletianus-palota tipusához igazodott. A falak és várfalak építési módja (egy sor tégla, egy sor kő váltakozása) és a tornyok elrendezése jellemző a VI. század első felére. Az 1953-1954-ben végzett rendszeres kutatások kimutatják, hogy a várost háromszor kezdték épiteni és kétszer rombolták le. Hatalmas méretű épületeket és nagy felületű freskókat fedtek fel. A konzervációs és felujitő munkálatok még most is folytatódnak. Jugoszlávia másik részén, Isztria-félsziget nyugati részén található Porec, a város, amelyneka kezdete az őskorszakba nyúlik vissza, de itt a legérdekesebb műemlék a bazilika és a benne lévő mozaikok, amelyek a VI, századból származnak. Itt tulajdonképpen vallási jellegű épületek komplexumáról van sző, amely "Euf r a sión" megnevezés alatt ismeretes. Azt, hogy ezekről az épületmaradványokról ma a tudásunk rendszerezettebb és áttekinthetőbb, a sok éves régészeti feltárásoknak és tudományos kutatásoknak köszönhetjük. Ez a munka lehetővé tette a különböző épületek részeinek feltárását és kiértékelését, amelyek egymásra épültek, de különösen az épen maradt mozaikpadlók bemutatását. A mozaikokon szemmel kisérhető a későantik művészet hanyatlása, elhalása, majd alig egy évszázad múlva egy uj művészet fölvirágzása. Ez a művészet mára VI. században, Ravenna közelében, amely az akkori világ nagy művészeti központja volt, itt, ebben a kis isztriai városban uj, nagy csucsalkotást hozott létre. Az osztrák konzerváló szolgálat a kutató-feltárő munkákat a XIX. század végén kezdte meg az emiitett műemléken. A két világháború között, az olasz konzervátorok a munkát tovább folytatták a fali mozaikokon, de a statikai jellegű problémák megoldatlanok maradtak. Amikor a háború befejeződött, rögtön állagvédelemben kellett részesíteni az épületmaradványokat, ujabb konzerváló munkák történtek magán az épületen, a kőfaragványokon, padló- és fali mozaikokon. A középkori műemlékek különös helyet foglalnak el a műemlékvédő szolgálat tevékenységében. A várkomplexumok kutatását számos objektiv tényező akadályozta, ezért csak olyan mértékben képezték a kutatás és konzerválás tárgyát, amilyen mértékben ezt szükségessé tette a történelmi jelentőségük és romlási állapotuk. A kutatási, régészeti és konzerválási munkák nagyságát és eredményeit alapul véve, kiemelkedik a crnagoraci Bar, a hercegonvinai Pocitelj és a vajdasági Pétervárad,mert ezek a revitalizálható tartalmak eredményes példáját képezik. Pétervárad, ókori történelme még nincs eléggé megvilágítva, de biztosan állitható, hogy benne római korbői származó leletek vannak. Mint ahogyan ezt az egykori irások emiitik, a várost IX. Béla a cisztercitáknak adományozta. A vár erős védelmet nyújtott a török elleni védekezésben, mégis 1526-ban török uralom alá került, egész 1687-ig. E "Vauban" tipusu vár kiépitését 1692-ben kezdték el, s már 1754-1766 között elnyerte a mai alakját.Földalatti járatai nagyszintesek, hosszuk 16 km, de még nincsenek helyesen kikutatva. A látogatók vezetőszolgálat igénybevételével a földalatti járatokból 500 métert láthatnak. Péterváradot 1951-ben a katonaság visszaadta polgári használatra, s ettől kezdve megindul a várkomplexum revitalizálása. Az egyes létesítmények helyzete és elrendezése lehetővé teszi azt, hogy ez a várkomplexum ne csak mint múzeumi látvány szolgáljon, amelyet a nézőközönség csak addig láthat, amig