A műemlékek restaurálása (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1974 Eger, 1974)

Amint az előttem előadó Román András is legszögezte, a népi műemlékek, vagy tágabban fogalmazva, a népi épitkezés emlékei megőrzésének két lehetséges utja kinálkozlk. Az egyik módszer lényege az építmények szétbontása révén, azok egy helyen való csoportosítása,aminek Európa-szerte szép példái ismeretesek és amelyeket helytelen névhasználattal nálunk skanzenek-nek neveznek. A másik módszer helyükön hagyja az építményeket, vagyis eredeti környezetükben óvja meg őket és különféle rendeltetéssel igyekszik ezeket az utókor számára megőrizni. Nem célom most a két módszer előnyelt és hátrányait felsorolva, mérlegre tenni őket és pálcát tömi valamelyik felett.Területünk, Heves megye földrajzi, történelmi és az ujabb korban idegenforgalmi adottságai egyértelműen az utóbbi módszer alkalmazását sugallták, függetlenül a hitelesség kérdésétől, ami feltétlenül az in situ megőrzést támogatja. Ennek következtében 1963-ban megnyitottuk az első, népi műemlékben berendezett falumuzeumot, rövidesen elkészítettük egy megyei hálózat tervezetét mintegy 15-18 építménnyel és azóta folyamatosan dolgozunk ennek megvalósításán. A népi épitészet emlékeinek felkutatását, leirását a megyei műemléki topográfia anyag gyűjtő munkája inditotta el, melynek során Heves megye 117 települését bejártam és a topográfiához szükséges szövegek megfogalmazása után nemcsak az egyes épületekről nyertem áttekintést, hanem a népi épitŐ gyakorlat általános jellemzőit is felismerhettem. Működési területünk, ez a megye, a régi parasztházak számát Illetően nincs kedvezőbb helyzetben az ország egyéb tájainál. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint a mult században és korábbi időben épített falusi lakóházak az összesnek alig 15 %-át tették ki. A házak zöme, több mint 40%-a századunk első felében épült, sa fennmaradó mintegy 45% mára legutóbbi 25-30 év terméke. Nyilvánvaló, hogy témánk szemszögéből elsősorban és főleg az első csoport jöhet számitásba. Az utóbbi 25 év iparosító, urbanizáló tendenciái azonban a régi házak számát folyamatosan tovább csökkentik, ugyanakkor századunk első felének népi építészete is produkált esztétikailag magasabb szintű értékeket, - ezért a megtartandó lakóházak körét a jelen század építményeire is ki kellett terjesztenünk. Amint látjuk, most már az épületek kiválasztásának szempontjait kezdtem felsorolni, amikor az épületek koráról szóltam. A további szempontok között elsődleges fontosságú az anyagok és szerkezetek szerepe, előfordulása. Területünkön a fa épitkezés gyakorlatilag a XVIII. század végén megszűnt, ezért kutatásaink már csak igen kevés faházat tudtak feltárni. Hasonló megállapításokat tehettünk a vesszőből font és tapasztott falazatok alkalmazásáról is. A növényi anyagokból készített falazatok főként az északi hegyvidéken, kisebb részben a Tisza folyó mentén terjedtek el, amit történelmi és ökológiai tényezők indokolnak. Heves megyében a természetes építőanyagok között mennyiségben első helyen áll a föld, minthogy a korszerű közlekedési eszközök kifejlődése előtt területünk nagy részén, az alföldi területeken, a fa