Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Román András: Népi építészeti együttesek védelme a Magyarországon

A felkutatás és archiválás azonban legfeljebb eszmeileg, adattárilag őrzi meg a népi épitészeti emlékanyagot. A műemlékvédelem számára a valóságos védelem természetesen csak a tényleges fenntartás lehet. Noha e tekintetben nem vagyunk elégedettek az elmúlt évtized számszerű eredményével, talán sokaknak meglepő, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség az elmúlt évek során 73 népi műemlék helyreállítását végezte le, vagy működött abban közre. A teljesség igénye nélkül hadd említsem meg most közülük a kiskunfélegyházi, szegvári, kengyeli szélmalmot, a nagyvázsonyi, bakonybéli falumuzeumot, a szegvári sóházat,a balatonkenesei zsindely csárdát stb. ,hogy Hollókő és Tihany parasztházairól most ne is szóljak, mert azokra még részletesen visszatérek. Több mint fél évszázad kezdeményezései után a hatvanas években kezdtek valóra válni a szabadtéri néprajzi muzeumok -- közhasználatú szóval: skanzenek -- létesítésére vonatkozó kezdeményezések. Annak ellenére, hogy az OMF -- lehetőségeihez mérten -- minden segítséget megad a skanzenek létesítéséhez, nem titkolhatjuk, hogy nem a szabadtéri néprajzi muzeumokat tekintjük a népi műemlékek védelem legfontosabb módszerének. Meggyőződésünk, hogy a műemlék csak eredeti környezetében tekinthető igazán annak, abból kiragadva nem műemlék többé, hanem múzeumi tárgy. Ez nem értékbeli csökkenés, hanem minőségi változás. A Skanzenbe szállított épület törlésre kerül a műemlékjegyzékből, de a formális aktus tartalma az, hogy a műemlék múzeumi berendezési tárggyá változott át. Ezért azt valljuk, hogy minden olyan műemléket, amely helyszínen reálisan fenntartható, s arra érdemes, meg kell kisérelnrin situ megőrizni. Csak akkor szállítható skanzenbe, ha a védelem másként nem biztositható. E szellemben létesült az első szabadtéri néprajzi múzeum Zalaegerszegen, s épül további skanzen Szombathelyen és Nyíregyházán, valamint a nagy országos, kilenc tájegység népi építészetét összefogó központi falumúzeum Szentendrén. 1971-ben jelent meg az a miniszteri utasítás, amely lehetőséget biztosit a népi műemlékek fenntartása részleges állami szubvencionálására.A helyreállításhoz 25 000 Ft, külön miniszteri engedéllyel ennél magasabb összegű egyszeri, vissza nem térítendő támogatás nyújtható. Ez biztosithatja az évek során leromlott népi műemlékek jó-karba helyezését. Ettől függetlenül az épületek folyamatos karbantartásához, fenntartásához is nyújtunk rendszeres anyagi támogatást. Ennek mértéke műemlék esetében évi 3000 Ft, müemlékjellegü épületnél 2000 Ft, faluképi jelentőségűnél 1000 Ft, amig az egyedülálló gazdasági melléképületekre és szőlőhegyi pincékre 500 Ft évenként. Ez az úgynevezett fenntartási átalány minden külön feltétel nélkül évente folyósításra kerül, elszámolni nem kell vele, viszont a tulajdonos tartozik érte védett épületét jókarban tartani. Más műemlékeket ezzel a módszerrel sem lehet majd tartósan fenntartani. Ha skanzenbe sem szállíthatók, viszont az állami tulajdonba vételre alkalmasak, igy kell biztosítani fennmaradásukat. E helyszíni -in situ --védelemnek számos jő példája van. Külön dicséret illeti e téren a Heves megyeieket, akik már 4 szép műemléket mentettek igy meg a pusztulástól: Párádon, Verpeléten.Kisnánán és Mikófalván. Mindezek mellett az utóbbi időben egyre jobban felismertük, hogy a népi műemlékeknél is --talán még fokozottabban --az együttesek védelmére kell a főhangsulyt fordítani. Korábban csak azt néztük: néprajzilag, építészetileg, mennyire jelentékeny az épület, de alig törekedtünk az összkép, a teljes utcasor, vagy faluközpont védelmével. Igy hullt szét néhány év alatt legszebb együtteseink egész sora Márkon, Zamárdiban, Fertőszentmiklóson, Fertődön, vált foghíjassá Fertőszéplak. Pedig alig kell bizonyítani, mennyivel élménytelibb összefüggő együttest szemlélni, mint egyetlen szoliter emléket, feltehetően sajnos csúnya környezetben. A falu sajátos hangulatát, szépségét, épitészeti varázsát