Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

A műemlékvédelem a mult emlékeinek megőrzésére, megóvására irányuló céltudatos tevékenység, melynek gyökerei már a feudalizmusban megtalálhatók, kifejlődésére azonban csak a XIX. században, a kapitalizmus viszonyai között került sor. Magyarországon műemlékek védelme először mint a talált kincs tulajdonjogának kérdése merült fel, a XVIII. században született rendelkezésekben a kincsleletnek a találó, a kincstár és a telektulajdonos közti egyenlő arányú felosztása nyert meghatározást, eltérően az alábbi időszakoktól, ahol a talált kincs -- mint minden gazdátlag dolog --a királyt illette meg. A XVIII. század végén a régi pénzek és érmék császári gyűjtemények részére megfelelő ellenszolgáltatás (kártalanitás) ellenében történő átadásának elrendelésével a tulajdonjogi kérdések mellett már a művészeti és tudományos szempontok is jelentkeznek. A magyar műemlékvédelem az osztrák önkényuralom ellen vivott harcban bontakozik ki. Kezdeti eredménye volt az egyes hazai muzeumoknak és egyetemeknek a kincsleletből biztosított részesedés jogának elismerése. A magyar társadalom érdeklődése fokozatosan fordul a műemlékek irányába. 1841-ben Pulszky Ferenc hívja fel a közvélemény figyelmét a műemlékek védelmére, 1846-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Kassán megtartott ülésükön vetik fel a műemlékek fenntartásának szükségességét. Az Archeológiai Szakosztály 1847-ben a soproni naggyülésben hozott határozatot arra, hogy a megyék és a városok "az országgyűlésre küldendő követeiket oly törvényalkotásra utasítsák, hogy minden a föld gyomrából napfényre kerülendő régi maradványok és kincsek belső becsük megváltása mellett a Nemzeti Múzeum számára hivatalosan megszereztessnek" 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia ad ki felhívást a műemlékek védelmére Henszlmann Imre javaslata alapján hivatkozva arra,hogy a nemzeti mult ereklyéiből "sokat megemésztett az idő, még többet a belháboruk évei, s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelethiány". Jellemző a közgondolkodásra, hogy a szabadságharc viharos időszakában Kossuth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke rendeletet bocsát ki a Pest -Buda -i s áncolások során talált régiségek lefoglalása és bejelentése tárgyában, arra hivatkozva, hogy "a tudományt a harcok között sem szabad felejtenünk" . A szabadságharc bukását követően a műemlékvédelem területén megnyilvánult az elnyomatás hatása és az egyre erősödő ellenállás. 1859-ben Bécsben az egész monarchiára kiterjedő hatáskörrel megalakul az un. Centralcomission,mely az építészeti és történelmi emlékek védelmével foglalkozik. Ez a bizottság volt az első szervezet, mely Magyarországon a műemlékek védelmével intézményesen foglalkozott. Kinevezett magyarországi konzer-