Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Kahovszkij, V. F.: Műemléki környezetek védelme a Csuvas Autonom Szocialista köztársaságban

A forradalom előtti Oroszországban nem volt semmilyen műemlékvédelmi szervezet vagy egyesülés. A legtöbb értékes emlék magántulajdonban volt. Csak a XX. század elején alakult meg néhány helyen a mult emlékeit és értékeit védő szervezet. A haladó orosz társadalmi erők képviselői kitartó harcot folytattak annak érdekében, hogy a kormány foglalja törvénybe a műemlékek védelmét. A közvélemény nyomására a cári kormány elrendelte a törvényjavaslat elkészitését, a törvény azonban az első világháború eseményei miatt nem születhetett meg. A nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében kulturális örökségünket az orosz nép vette birtokba. Már a munkásosztály diktatúrájának első napjaiban --az embertelenül nehéz körülmények, a világháború, majd később a külföldi intervenció és polgárháború ellenére --, a kommunista párt és a szovjet kormány Leninnel az élen, kulturális örökségünk törvényes védelmére gondolt. 1917. november 16-án a közoktatásügyi népi komisszár a "Munkásokhoz, parasztokhoz, katonákhoz és Oroszország összes polgáraihoz" c. kiáltványában fordult az orosz néphez: "A gazdag természeti kincseken kivül -- hangsúlyozza a kiáltvány --a nép felmérhetetlen értékű kulturális örökséget is magáénak mondhat: csodálatos szépségű épületeket, ritka értékeket tartalmazó gazdag muzeumokat, hatalmas és nagy fontosságú szellemi termékeket őrző könyvtárakat stb. " "Ma mindez az érték már a népet szolgálja. Ez egyúttal annak a záloga is, hogy a szegények lerombolják az uralkodó osztályok által rájuk kényszeritett szellemi korlátokat, hogy uj, igaz emberré váljanak, ők legyenek a régi kultúra birtokában, az uj, ma még láthatatlan kultúra megteremtői." A Pétervári Munkás - és Katonatanács a műemlékek védelmére szólitja fel Szovjet-Oroszország népeit: "Polgártársak! Régi gazdáink elmenekültek, hatalmas értéket hagyva maguk után. Most minden a népé. Polgártársak! Védjétek, őrizzétek meg ezt az örökséget, féltve vigyázzátok az épületek képeit,szobrait, mert őseink szellemi erőinek megtestesítői ők. Polgártársak! Ne nyúljatok egyetlen kőhöz sem, védjétek meg a régmúlt emlékeit, dokumentumait -mindez a ti történelmetek és büszkeségetek lesz. Csak a régi alapokra épülhet fel népi kultúránk." Lenin kezdeményezésére a szovjet kormány egy. sor olyan dekrétumot bocsátott ki, amely a műemlékek védelmét, a mult kulturális örökségének terjesztését szorgalmazza. 1918. áprilisában Lenin aláirta "Dekrétum a cárok tiszteletére emelt, a cárok érdemeit demonstráló szobrok és emlékművek lebontásáról valamint az Oroszországi Szocialista Forradalom műemlékeinek védelméről" c. dekrétumot. Ennek értelmében, azokat az emlékmüveket, amelyek művészeti szempontból nem voltak különösen jelentősek, a kormány lebontatta, s helyükre uj, Szovjet-Oroszország munkásosztályának őszinte érzéseit szimbolizáló szobrokat emeltetett. 1918. júliusában megjelent az a határozat, amely alapján ötven fontos társadalmi és politikai személyiség szobrát készítették el az alkotók. Igy született meg a moszkvai Marx-Engels, Radiscsev, Halturin és más kiemelkedő személyiség, illetve forradalmár emlékműve. 1918. júliusában a szovjet kormány határozatot hozott a Tretyakov képtár államositásáról. 1918. október 5-én egy ujabb dekrétum jelent meg: "A magánkézben és állami tulajdonban lévő műemlékek leltárba vételéről". 1922-ben megalakult a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő műemlékvédelmi irányitóközpont. Ez a szervezet koordinálta a műemlékekkel foglalkozó, azokat tanulmányozó összes intézményeket, muzeumokat, közőonti állami restauráló műhelyeket, a központi tájmuzeumok irodáját, a moszkvai és pétervári múzeumi-utazási irodát és az ország egyéb múzeumait.