Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Borsos Béla: Öröklött városszerkezetek, mint az élő város formáló tényezői

hat témánkban az európai metropolisok egyre gazdagodó,a mult emlékeihez az uj műalkotásokat a mi időnkig általában harmonikusan csatoló életében. Nem tartok igényt a csalhatatlan jós szerepére és ha szemléletem kissé pesszimisztikusnak tűnne fel, tekintsék egyéni látás következményének, amit remélhetőség nem igazol mindenben a jövő. Térjünk vissza vizsgálódásaink kiindulópontjához tartalom és forma, a városi élet és megépülő várostest harmóniájának kérdéséhez és ezt szem előtt tartva vizsgáljuk a jövőt. A városok életében a II. világháború befejezése óta a mát többször emlegetett XIX. századi "demográfiai robbanást" méreteiben sokszorosan meghaladó változás kezdetének vagyunk tanúi. A városok méreteinek jellemzői --elsősorban a lakosságszám -- az időhöz viszonyítva felsőfokú,parabolikus, vagy hyperbolikus görbék szerint növekszik. Általában a minden változás az egyenletes mozgástól messze eltávolodva szédítő gyorsulást mutat. A falvakat és a falusi kultúrát úgyszólván teljesen felfalta már a város,a nagy metropolisok egyre növekvő vonzása, hólavinaszerü növekedése, pedig félő, hogy nemsokára erre a sorsra juttatja a közepes méretű vidéki városok nagy részét is. A metropolisok lakosságának technikai és civilizációs igényeinek növekedése még a lakosságszám emelkedésének lázasan feszökő görbéjét is felülmúlja. A városépítés és a várostervezés megkisérli, hogy lépést tartson a fokozódó irammal. Ez azonban elkerülhetetlenné teszi aszakitást mindazzal, ami eddig --a városépítés alapjait tekintve --az európai nagyvárosokban majdnem egy évezreden át változatlan volt. Ami eddig érdekes revUlapokba kívánkozó utópia volt a közelmúlt nagy építészeinek rajztábláin, az ma már az ajtókon kopogtat. A jövő metropolisában megszűnik a beépítési vonalak, utak, utcák, terek hagyományos rendje, amelyeknek határvonalain eddig csak a homlokzatok stílusa és az emeletek száma változott. Különálló toronyházak emelkednek a magasba. Nemrég még fantasztikusnak tűnő közlekedési eszközök tartják a városcentrum vonzókörében a peremvárosokat. Felvetődik a mozgatható, eltolható falu, belső terek és ezek megfelelőjeként az elmozdítható, alakitható, minden funkcionális igényt egyformán kiszolgáló épületek gondolata. Az eddigi hagyományos, egysiku város mindinkább átalakul a vertikális irányban -- mégpedig a magasság és a mélység irányában egyaránt -- kiterjeszkedő többsíkú várossá. Földalatti vasutak alagutjai, felszín alatti garázsok pincéi fölött és gigantikus magasba szökő épületek falai között egymást a térben keresztező közlekedési vonalak csomópontjai halmozódnak. Amikor megkezdtem előadásomat, szándékosan maradtam adós a hagyományos "város" fogalom pontos definíciójával. Ez azonban nem is volt szükséges, mert körülírások nélkül is elég pontosan érezzük e szó bonyolult tartalmát. Most azonban felvetődik a kérdés, hogy az az uj valami, amihez a városélet hatványozottan felgyorsuló lendülete vezet, nevezhető-e majd egyáltalában városnak e sző megszokott értelmében, vagy a mennyiségi változások uj minőségbe való átcsapásaként lényegében egészen más lesz. S ha ez igy lesz, alkalmazhatók-e majd a harmonikus városfejlődésről megállapított megnyugtató, a mult emlékeinek derűs öregséget igérő törvényszerűségek a jövőben vagy hatályukat vesztik ezek is. A kisterjedelmű, de egyedülálló történeti jelentőségű városcentrumok --véleményem szerint -- még a jövő többsíkú városában is megvédhetők, a városfejlődés által kikerülhetők lesznek. A jövő városában is megtarthatók a nem túlságosan kiterjedt fokozott archeológiai jelentőségű rommezők a mult szimbolikussá magasodott képviselői egy Louvre, Vatikán, Tower vagy középkori budai királyi vár. Ezeket nem féltem, de annál jobban aggódom a már csak alaprajzi rendszerükben élő hagyományos város -struktúrákért, vagy Párizs, London, Prága és Bécs nagykiterjedésű és sajnos teljesen elavult lakónegyedeiért, amelyek minden korszerűtlenség ellenére is számtalan másodrendű jelentőségű műemléket őriznek és még inkább fontosak azért,mert a város múltjának történetileg jelentős láncszemeiként éppen széles kiterjedésükkel, tömegükkel a kontinuitást, a tartam teljességét, az egész város belsőben szuggesztív erővel érzékiti.