Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Borsos Béla: Öröklött városszerkezetek, mint az élő város formáló tényezői

-- gyakori nagy árviz és tűzvész katasztrófák. Mindezek együttes munkája sem elég azonban arra, hogy ősi városok központi területein elég helyet és lehetőséget teremtsenek nagyszabású uj városrendezési koncepciók a mindenkori jelen építési igénye számára. Csak fehér hollóként ritka esetek azok, amikor egy nagyszabású egyéniség heroikus történelmi személy akaratára, félretéve a gazdasági és gyakorlati meggondolásokat, széles területekre kiterjedő bontásokkal teremtenek helyet az uj számára. Az általános nem ez, hanem a kiegyezés a régi és uj között. Az uj várostest, a nagyvonalú uj épitészeti együttesek körülfolyjak, magukbaolvasztják a régi város megmaradt részeit. A városrendezési tervek számolnak egy régebbi rendszer maradványaival és kompromisszumra lépnek vele. A legnagyszerűbb megoldások éppen olyankor jönnek létre, amikor egy nagy városrendező géniusz ugy teremt uj várost, hogy a régi adottságokat szerves részként képes beolvasztani saját felsőbbrendű és egy lépcsőfokkal magasabb léptékű koncepciójába. Ezekre a megoldásokra mindenkor Párizs lesz a legpregnánsabb példa,ahol nem isegy.de több lépcsőfokban rétegződnek egymásra a városrendezői koncepciók mindig ujabb, mindig magasabbrendübb megoldások részeiként kapcsolva be az egykor önálló régi rendet, beletorkollva a mai Párizs Haussmann által létrehozott nagyszerű egységébe. Amint látjuk a régi várostest -- akár hátrány ez, akár előnyt kovácsoltak belőle -- mindig visszatartó erőként, retardációként áll szemben az épitészeti megvalósulásra törekvő uj várostartalommal. A törté nelmi város tehát sohasem a városélet egy pillanatának tükörképe, hanem mindig magában hordozza elmúlt korok örökségét, elmúlt várostartalmak egykori kifejező formáit is. A monumentális épitészeti együttesek kivitelezése különösen sem megy egyik napról a másikra. Mire egy várostartalom megvalósul, tulajdonképpen tehát már mindig a múlté, s helyette máris uj tartalom keres épitészeti formát. Korvin Mátyás, Xrv. Lajos vagy Napoleon akaratát, város épitészeti elgondolásait nemegyszer már velük ellentétben álló utódaik alatt fejezik be, mint az Arc de Triomphe büszke ivét az Etoile-on. Végső fokon tehát városélet, várostartalom és megvalósult város, vagyis ennek kőbefaragott művészi formája között szükségképpen fennáll mindig egy időbeli eltolódás, ami a várostest épülésének többé-kevésbé erős késésében, retardációjában nyilvánul meg. Bevezetőben mondottam, hogy a város esztétikai értékét a város élet mint tartalom és a várostest mint forma megfelelésének mértéke szabja meg. A fent érintett retardáció miatt azonban ez sohasem valósulhat tökéletesen meg, a város megépült teste sohasem érheti tul teljesen az örökké változó tartalmat. Eszerint tehát a város mint sajátos műalkotás sohasem juthat el az esztétikum felső fokára. Vigyáznunk kell, hogy ne essünk áldozatául ennek az első pillanatra tet szetős gondolatsornak. Nem! Távolról nincsen igy! A látszólagos ellentmondást az idő és a városélet mint tartalom fogalmának leegyszerűsített, merev felfogása okozza s lényegük mélyebb szemlélete feloldja azt. Az "időt" a városok életében -- anélkül persze, hogy ezzel filozófiája egészének elköteleznék magunkat --hasonlónak látjuk Bergson elképzeléséhez. Eszerint az idő az emberi tudat számára több mint az egyenletes mozgással mérhető fizikai idő. Nem egymásutániság, hanem mult és jelen elszakíthatatlan egységéből álló "tartam", amely minden évvel és perccel nőttön-nő, tobb, gazdagabb lesz, amely maradéktalanul megőrzi a multat mindig ujat és még ujabbat adva hozzá. A jelen a mult egyre szélesedő gazdagodó talajából a jövő felé vezető lendület. Az idő összefogó kapcsa az emberi tudat számára az emlékezet

, amellyel megkísérli megragadni az időnek ezt az irracionális áradását. A városéletet és megvalósulását a város épitészeti együttesében hasonlóan olyan egységnek képzeljük el, amely mindig feltételezi és egyben teljes egészében magába foglalja a mult nagy korszakait és azok