Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Borsos Béla: Öröklött városszerkezetek, mint az élő város formáló tényezői

Prágának vagy Budapestnek utcáit járva, szépségének kimerithetetlen mélységeibe mindjobban behatolva. Tartalom és forma megfelelésének, harmóniájának foka egyben a város esztétikai értékének mérője is, minél tökéletesebb e harmónia, e megfelelés,annál nagyobb a város esztétikai értéke, annál maradandóbb, magasabbfoku élményt kelt. Megpróbálom felvázolni --a teljesség igénye nélkül --e kettősségnek a városélet tartalmának és a megvalósult városnak, továbbá magának a városképződés folyamatának tehát e tartalom épitészeti formába ömlésének néhány sajátosságát. A legtöbb európai nagyváros igen régi település, amely még ősi, hajnalkorba visszanyúló olyan városképző erőknek, természeti és ethnikai adottságoknak köszönheti létét, mint hegyek, folyamok oltalmazó hatása, folyókon kinálkozó gázlók, átkelőhelyek, védelmet nyújtó barlangok, hőforrások, vadban, halban gazdag területek, az idegen népcsoportokkal való érintkezésnek és az árucserének kedvező lehetőségei. Ezekhez később a legváltozatosabb eszmei és politikai alapok, mint vallásos kultuszhelyek vezéri, uralkodói, főpapi szálláshelyek, várak, vásárhelyek sulypontképző erői járulnak. A városképző erőknek ezek az ősi immanens magjai a legtöbbször az egész fejlődés során megmaradnak. Rájuk rakódik ujabb és ujabb rétegként, burkolja be őket a később egyre differenciáltabbá, egyre komplikáltabbá, végre szine áttekinthetetlenül bonyolódottá váló városélet tartalma. Ki merné vállalni, hogy Róma, Párizs vagy London jelenlegi városéletének tartalmát kimerítő részletességgel elénk állítsa. Legfeljebb egy-egy lényeges mozzanat intuitív megragadásáról, kiemeléséről, egy jellemző város embléma vázlatszerű felvillantásáról lehet szó, amely mögött szinte az ős káosz bonyolődottsága gomolyog. A legtöbbször prehisztorikus vagy római kezdetektől a mai metropolis életének bonyolódottságáig sohasem vezet egyenletes fejlődés, hanem mindig hullámhegyek és völgyek egyenlőtlen ive feszül. Jellemző, hogy a több évszázad vagy évezred láncolatát a városélet három, négy, tetőzése világítja be és sokszor --különösen az Európa keletén fekvő városokban -- katasztrofális pusztulások mély árkai szakítják szét. A város élet e tetőzései nem tartottak túlságosan hosszan, de általában rövid tartamuk alatt magukba sűrítenek és vonzanak környezetükből minden teremtő erőt, hogy egyidejűleg messzire sugározzák magukból az egyedi, soha meg nem ismételhető városéiért tetőzés fényét. Gondoljunk Rómára, az antik impérium középpontjára, II. Gyula reneszánsz székhelyére, a Mediciek Firenzéjére, a középkori Párizsra, később a Napkirály fővárosára, a napóleoni császárság középpontjára, a Haussmann báró által ujjárendezett, fényárban uszó XIX. századi európai kulturcentrumra, Erzsébet vagy Viktória királynők világirodalmi középpont szerepét betöltő Londonjára és végül Korvin Mátyás reneszánsz Budájára. Egy-egy ilyen városéleti zenit fölött megáll a máskor unalmasan áradó idő, amelynek relativitását éppen ilyen nagy kiteljesedésekkel kapcsolatban tudjuk csak igazán érzékelni. Hogyan követi a városélet intenzitásának szélsőségeit a megvalósítás és megvalósulás realitása a várost rendező és épitő tevékenység a kereteket szinte szétfeszítő városéleti tartalom formába,kőbe, márványba, bronzba ömlése? Az alkotó munka gyakorlati vonatkozásai, a valóság ezer, megkötése miatt csak nagyon lassan. A változó és formába kívánkozó tartalom ugyanis már évszázados, vagy évezredes kialakult várostesttel, -- korábbi várostartalmak kővémeredt alkotásaival -- találja magát szembe. A megépült városrészek ha egyébért nem, a gazdaságosság mindig szóbaveendő megkötései miatt is ellenállnak a formálásnak. A régi épitészeti együttesek csak a teljes elavulás után kerülhetnek bontásra. A jelen kibontakozásának akadályait inkább a múltban szinte szüntelenül tartó harci cselekmények, ostromzárak, ostromok, belső harcok erőszakos cselekményei távolítják el a városfejlődés útjából. A romboló ember munkáját támogatják a földrengések, vulkáni kitörések -- mint Pompei vagy a nagy Kréta-i paloták esetében