Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem és tudományos kutatás

A korszerű műemlékvédelem elsődleges céljának elérése érdekében fokozott mértékben kényszerül támaszkodni a tudományos kutatásokra, felhasználni, értékesíteni azok eredményeit. A történeti jelentőségű, művészeti értékű emlékanyag védelme ugyanis nemcsak, sőt kevésbé hatósági intézkedések révén történik, ezek csak megelőzői és ellenőrzői a legtöbbször jószándéku, de nem ritkán helytelen építészeti, bontási, átalakítási beavatkozásoknak, sokkal inkább, sokkal gyakortább konzerválások, helyreállítások utján valósul meg, melyek tervezésénél és kivitelezésénél ritkán lehet nélkülözni a tudományos kutatásokat. Elöljáróban azonban,előadásom célkitűzéseit tekintve, szűkíteni kell a tudomány fogalmát, mert a műemlékvédelem kapcsán nemcsak a társadalom-történeti tudományok eredményeinek hasznosításáról beszélhetünk,amire magyar viszonylatban az alábbiakban ki szeretnék térni, hanem egyre fokozódó mértékben a műszaki tudományok, beleértve a kémia stb. szédületes eredményeinek alkalmazása is szükséges, aminek még hazai viszonylatban való tárgyalására nem érzem magamat illetékesnek. Mig azonban az utóbbiak a megvalósítás során kerülnek alkalmazásra, a társadalmi-történeti tudományok módszereivelvégzett kutatások a helyreállítás tervezéséhez,a műemlék történetéhez szolgáltatnak igen jelentős kiinduló adatokat. E kétirányú tudományos kutatás megkülönböztetése tehát nemcsak a kompetencia felettébb szubjektív szempontjából indokolható, a műemléki helyreállítás munkamenetében is világosan kettéválasztható. A történettudományok megszokott sémájában az irott és az emlékszerü kútfőkre bontva a kutatások anyagát .mindenekelőtt a levéltári kutatásokról szeretnék szólni.E téren az elmúlt évtizedekben két irányban is megindult, sőt jelentősen előrehaladt a munka. Az egyik a nagytávlatú kutatási program, elsősorban a levéltári egységek rendszerében halad, tekintet nélkül arra, hogy eredményeit egy-egy most folyó konkrét helyreállításnál hasznosítani lehet-e és a teljes művészettörténeti forrásanyag feltárását tűzte ki célul. E célkitűzést nem is annyira a műemléki helyreállítások, mint a műemléki topográfiák tették szükségessé s eredményeit nagymértékben hasznosíthatták azok a monográfiák is, melyek a magyar festészet, freskók és táblaképek, szobrászat korpuszait és művészettörténeti feldolgozását tették lehetővé (Garas Klára, Radocsay Dénes müvei). A célkitűzésnek megfelelően ezeket a kutatásokat a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, majd utóda, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja irányította. A feldolgozott egységek közül az Országos Levéltárban levő és 1526-ig terjedő okleveles anyag (DL), a XVIXVII. sz.Benignal Resolutiones, az Urbaria et Conscriptiones és a templomépitéseket finanszírozó Cassa parochorum egységeinek feldolgozása jelentett nemcsak hatalmas munkát, de igen jelentős eredményt is. A forráskutatások eredményeit évenkint egy-egy kötetben az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával közzé is teszik s ezideig az Urbaria et Conscription^..:' 51 három kötet, a Cassa parochorum ból egy kötet jelent meg.