Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága

helyökre az ujonszerzett tárgyakat hozni." Az anyagról pontos leíró katalógust készítettek. Könyöki megalapozta a gyűjteményt, kiállította, propagálta. Elrendezte és gyarapította a maga szempontjai szerint. A felgyülemlett anyag, utolsó éveinek betegsége már nem tette lehetővé, hogy a gyűjtemény korszerű leltározását is elvégezze, Nem véletlen, hogy a türelmetlen bírálat szerzője visszakozni volt kénytelen, Ortvay Tivadarnál tárgyszerűbben ma sem fogalmazhatunk: „Könyökiről, a városi múzeumnak mondhatni szellemi teremtőjéről és évek hosszú során át buzgó gondozójáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok."

119 SZAKIRODALMI MUNKÁSSÁGA Sokirányú tevékenysége mellett arra is jutott ideje, hogy hosszabb-rövidebb írásokban közzé tegye kutatásai eredményeit. Változatos témájúak ezek az írások és valószínű, hogy a korabeli napilapokban még sok eddig nem ismert cikke található. Fentiekben már többször érintettük publikációit, végezetül csak néhány érdekesebb írására szeretnénk kitérni, A háziipar fejlesztése, termékeinek gyűjtése az 1873-as bécsi vílágtárlat után szélesedett mozgalommá Magyarországon, Olyan apostolai voltak hazánkban, mint Rómer Flóris és Pulszky Károly, Könyöki már 1874-ben két kisebb cikkben is foglalkozott a kérdéssel s az egyik legkorábbi propagátora ennek a mozgalomnak kis értekezésével amely „A szinek alkalmazása a női kézimunkánál" címmel 1875-ben jelent meg. Bizonyára kézimunka tanárnő felesége, az oktatómunka kívánalmai is hatással voltak az írás megszületésére. Az iparművészeti részben Otto von Falke és a bécsi világtárlat kiadványainak-, míg a színtant illetően Goethe, Rudolf Adam, és Ernst Brücke eredményeit foglalja össze.

120 Iparművészeti érdeklődését bizonyítja az is - bár ismereteink szerint csak egy írást publikált erői -, hogy szinte egész életében kitartóan foglalkozott a holicsí kerámiával, „már 1859-ik évben több napon át Holicson tartózkodtam, hol a gyárra vonatkozó adatokat kutattam. Ez alkalommal a es. kir. uradalmi volt tiszttartó, Weile, szíves volt megmutatni az egykori gyárépületet, melyben még néhány fútő fennállott, a tágas udvaron pedig még ott hevert agyagmosó kád, henger, korong, stb." írásából kiderül, hogy 1870ben Stompfán járt, „hogy megszerezzem az ottani régi gyárban készült edényeket és adatokat gyűjtsek a gyárról, Néhány szíves barátommal házról-házra járva, különösen az idősb embereket kérdeztem ki. [,,,] A pozsonyvármegyei régészeti egyesület megbízásából 1875-ben bejártam a megye hegyentúli járását, hol a stompfai edények dolgában szerencsésebb voltam mint Stompfán és közvetlen szomszédságában, a mennyiben Pernek, Széleskút, Búr-Szt-György, Búr-SztMiklós, Malaczka és Kiripolcz községekben több edényt vásárolhattam." Talán átfogóbb feldolgozásra is készült a holicsi gyárról, ebben azonban a körülmények megakadályozták: „Mult évben a holicsi tiszttartótól engedélyt kértem, hogy a gyárra vonatkozó iratokat átnézhessem, E kérésem azonban nem volt teljesíthető, mivel az iratok nagyobb biztosság kedveért az egykori gyárépületből már régebben a várépületbe vitettek át. Minthogy pedig az iratok a birtok kezelését illetőleg értéktelenek, mindeddig nincsenek rendezve és iktatva, s egy szobában halomra hányva hevernek. Idővel majd rájuk kerül a sor és rendeztetni fognak. Mihelyt ez megtörtént, értesíteni fognak, s akkor gondom lesz, hogy a kutatásra időt és engedelmet nyerjek, s reménylem, hogy ekkor a holicsi gyárról több és határozottabb adatot fogok közölhetni."

121 Gyűjteményéből felvidéki parasztcsattokat közöl 1899-ben, melyeket Gömör- és Nyitra megyei útjain gyűjtött, Díszítésüket középkori motívumokra vezeti vissza.

122 Máig legismertebb munkája „A középkori várak különös tekintettel Magyarországra" csak halála után öt évvel jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Életében csak három kisebb cikket publikált várakról. Az egyik cikkét a trencséni várról írta, melynek megjelent szövege nagyjából megegyezik a MOB részére beküldött leírás szövegével,'

23 A másik „A középkori várakról" címűt Pulszky Ferenc emlékkönyvében publikálta. Ebben a várak szerkezetével, illetve a várostromok eszközeível foglalkozik, A magyar várak szerkezetét összehasonlítva a német és francia várakéval megállapítja, hogy „hazánk várainál bizonyos egyszerűséget tapasztalunk,"

124 A harmadikat „Magyarország nyugoti határának védőrendszere a középkorban" címmel tette közzé, Ez egy előadás szövege, melyet az országos régészeti közgyűlésen 1885, augusztus 4-én tartott, Arra a kérdésre keres választ, melyet munkája kezdetekor Thaly Kámán fogalmazott meg: „Thaly Kálmán úr figyelmemet arra irányozta, hogy a felvételeknél nyomozzam ki, vájjon a várak, szorosok s egyéb természeti és műleges erődítmények voltak-e egymás között oly kapcsolatban, hogy azok egy határozott védőrendszert képeztek-e, avagy a várak csak esetlegesen lettek ide vagy oda építve." Korrekt módon kijelenti, hogy amit előad, azok sok éves várfelmérései során szerzett tapasztalatai, mert „történelmi források kutatására, levéltárakban való búvárkodásra időm nem maradt." A várak szerinte nem csak lakhelyek, hanem tudatosan telepített határvédhelyek voltak, melyek Csáktornyától Budatinig egységes védvonalat képeztek az ország nyugati határán.

125 Utolsó nagy művébe valószínűleg akkor fogott bele, amikor kapcsolata a MOB-bal megszakadt. Mint munkája céljáról írja: „1876-tól 1892-dik év végéig a nyári idő egy részét csakugyan a kijelölt építmények megvizsgálására és felvételére használtam fel úgy, hogy a jelzett idő tartama folyamán száznál több középkori templomot s mintegy száztizenöt középkori várat, illetőleg romot vizsgáltam meg mértem fel, Munkálataim folyamán ha-