Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága

zánk várait összehasonlítván a külföldi várakkal, azon ér­dekes tapasztalatra jutottam, hogy hazánk várai,a vidéki szokásokat tekintetbe nem véve, tökéletesen az akkori kultúra színvonalán állottak, sőt némely irányban a külföl­dieket felül is múlták, Ezen körülmény indított arra, hogy a tanulmányaim eredményét tágabb olvasó körnek is hozzáférhetővé tegyem," Könyöki múvének címe meg­tévesztő. Nem egy hagyományos értelemben vett, a történeti kronológia nyomán haladó építészettörténeti összefoglaló, vagy tipológiai rendszer. Munkája inkább fogalomtárnak, vagy lexikonnak nevezhető, Mondaniva­lóját alfabetikusán rendezett fogalmak alá rendezi pl. ab­lakpad, csapórács, falkötés, ostrom, üvegfestmények, vakolat-habarcs, védelem, stb. A fogalomalkotás prob­lémáira maga is felhívta a figyelmet: „Első sorban hiá­nyoznak irodalmunkba a szakkifejezések és azok, me­lyek használtatnak is, nem fejezik ki elég szabatosan a fogalmat, melyre használvák; azért kénytelen voltam új szavakat is alkotni, melyek elfogadását kérem addig, míg nyelvészeink helyettük jobbakat nem ajánlanak." Az egyes szócikkeken belül ismerteti a nemzetközi szakiro­dalom megállapításait, majd mindezt kiegészíti a hazai irodalomból vett adatokkal, illetve a maga megfigyelése­ivel, A 279-297, oldalon megyék szerint elrendezve a magyarországi várak jegyzéke következik, A mú haszná­latát tárgy-, helynév-, illetve a képek mutatója könnyíti meg, Szinte minden fogalomhoz illusztráció is csatlako­zik 306-615. oldalon, Nagy részük Piper és Viollet-le Duc munkáiból származik, kiegészítve Könyöki saját raj­zaival (a képek származását mindenhol precízen jelez­ve). Művéről, néhány kisebb ismertetéstől eltekintve csak egy komoly recenzió jelent meg - igaz, némi szö­vegeltéréssel, rögtön a szakma két legtekintélyesebb folyóiratában a Századokban és az Archaeologiai Érte­sítőben - Szendrei János, a neves hadtörténész tollá­ból. Szendrei több részletkérdésben vitatkozott Könyö­kivei, így nem fogadta el Könyöki állítását, hogy az euró­pai várépítési elvek nem hatottak Magyarországon, vagy, hogy például mikortól is használtak téglát váraink építésénél. Leghatározottabban azt kifogásolta, hogy a magyar nyelvű szakirodalmat nagyon hiányosan ismeri és használja, valamint, hogy nem ír a várak hadfelszere­léséről, „Ez az eset ismét egy tanulságos példa arra, hogy a műépítészet és archaeologia mennyire nem le­het el históriai irodalmi ismeretek nélkül - és viszont." Könyöki könyve - melynek ma is használható részei azok a megfigyelései, melyeket az egyes, általa a hely­színen vizsgált épületről közöl - úttörő munka volt a ma­ga korában s ezt a recenzens is elismeri: „Könyvünk elő­ször gyújtott fényt sok és dicső emlékű omladékai körül. Az úttörés kétségtelenül érdeme a munkának." 126 Meg­állapítása annál is igazabb, mert újabb összefoglalók csak évtizedekkel később jelentek meg Varjú Elemér és G erő László tollából, s nem járunk messze az igazság­tól, ha megállapítjuk, hogy - a számtalan kitűnő részlet­Könyöki József: Csáky gróf portréja. 18. századi festmény másolata. (Galena mesta Bratis­lavy. Fotó: L. Sternmüller) munka ellenére is - a magyarországi várépítészet kor­szerű összefoglalása még várat magára. 12 ' Könyöki József a 19. századi magyar műemlékvéde­lem „hőskorának" jellegzetes alakja. Azok közé tartozott, akik érdeklődésük, ügyszeretetük révén váltak az önálló­vá váló magyar műemlékvédelem munkatársaivá. Szor­galmuk, önzetlenségük és kitartásuk tette lehetővé, hogy az ország akkor még alig ismert művészeti anya­gát számbavegyék s lehetőség szerint védjék. Több mint százharminc évvel ezelőtt kezdett dolgozni. A gim­náziumi rajztanárság nem csak élethivatása volt, hanem szerény megélhetésének biztos alapja, Műemlékfelmé­réseiért csak utólagos, minimális költségtérítést kapott. E mellett folytatta áldozatos munkáját a magyar múlt em­lékeinek megmentéséért. Széleskörű levelezés, 128 két helyreállítás, illetve restaurálás, számos műemléki tárgyú cikk és könyv is fűződik nevéhez, Megalapította és har­minc éven át önzetlenül vezette, gyarapította a pozsonyi múzeumot, Nagy területeket járt végig, ahogyan saját szavaival írja: „per pedes apostolorum". 129 Forrásértékű rajzait, leírásait ma is rendszeresen használjuk, számta­lan művészeti emlék ma már csak az ő rajzairól ismert. Szorgalmas, önzetlen munkássága nélkül sokkal szegé­nyebbek lennének ismereteink a magyar múlt emlékei­ről, szerény emberséges lénye nélkül szürkébb lenne a magyar műemlékvédelem története.

Next

/
Thumbnails
Contents