Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Katalógus. Összeállította: Váliné Pogány Jolán

ni uradalmi mérnők segítségével mértem fel, kit a hazafias érzelmű tiszttartó Bató Ferencz úr segítségemre kiküldött. A mint azt a homlokrajzok mutatják a vár minden oldalról szádadon álló kősziklán épült, melynek meredek lejtő alapját, egy szaóálytalan gúla képezi, 's így a várdomónak csak alapgulája, a hol a feljárás keletfelé nyúlik, van a közellévő hegységgel összefüggéséén. A felmenés a mint látni, keletről nyugat felé nyúlik úgy, hogy a felmenőnek joóbik olóala a pajzs által fedve nem volt. A kapun óemegyünk egy keskeny 4dik számmal jelölt csöngéróe, ennek baloldalán van két 5, és 6, alatt látható bástyafal 7, pedig a laktanyák, melyek középfalai, elpusztultak. A várkapunak falai két meter magasságra a kősziklában vannak vésve. A kapucsarnok téglából készült donga bolttal van boltozva. A volt függőhídhoz tartozó kerekek helyei láthatók, nem külömben látni a hajdani hullórácsozat nyílását. A csöngéren fölmegyünk a 10., számú előuóvaróa, innen a 13, és 14, számú boltozott folyosón (Mazura állítása szerint) lépünk be a 22ik számú főudvarba. A 20ik számú helyiség aiakja szintén eltér Mazura úr rajzától, a 19ik szám alatt látjuk a víztárt, a többi helység elpusztultak, A második lapon bemutatom a várnak homlokrajzát, a második emelet fölött látható párkányt első lapon c, alatt mutatom óe; b, alatt látható egy vastag hengerded alakú párkány, mely téglából készült az első emelet fölött. Ezen párkánynyai találkozunk a várnak éjszakkeleti oldalán is. A kapu jobb oldalán látunk egy hatalmas erkélyt, mely 10 gyámkövön nyugszik, 2 közülök az előudvaróan fekszik kettőt nem rajzolhattam, mert hozzáférhető nem volt, hat gyámkövet pedig az első lapon d, e, f, g, h, i, alatt mutatom be, A falrovátkok és védjárdák, ha voltak is, elpusztultak; faragott kőből épült a 15ik számú helyiségnek, az elővár felé néző alsó része. A várnak többi részei vegyes anyagból, és pedig ottan található, mészkőből és égetett téglákból készült. A vár a Kárpátokontúl Stomfa községtől fél órányi távolságra egy keskeny - a Kárpáthegységbe egy órára benyúló völgynek első harmadában fekszik. Honcz úr említést tesz egy régibb várról mely 1280ban épült. Ennek nyomait is találtam ugyan azon hegyoldalon, a völgy végén, melyben a mostani vár épült. E várból csak 4 méternyi hosszú és 2 meter széles törött köböl rakott faldarab látható." „Grundriß des Schlosses Paulenstein, nach den noch vorhandenen Spuren alter Aufnahmen und den Aussagen des 76jährigen Caspar Martanovics, Geschwomen von Paulenstein der als Sohn und Enkel der einstigen Thorwärter am benannton Schlosse erwachsen ist. Aufgenommen am 9ten Juni 1854. 1.) Der Aufgangsweg als alleiniger Zugang zum Schlosse hiebei. 2. die Brustmauer. 3ten Thorgraben und Zugbrücke 4ten Das Eingangsthor. A, Thorhalle umd Thorwarterswohnung bei a B, Casernen C, Arreste und Verließe D. das Hauptverließ für schwere Verbrecher, mit alleinigem Zutritt von oben durch die Gewolbdecke. E. Magazine und Depositorien zwei Aufzugsbrücken in 1 tn und 2tn H of räum F. der innereGraben mit einer Brustmauer. G. die Schloßkapelle H. der gewölbte Hauptgang aus den 11tn Hofraum in den oberen Hof I. Wohnung der 12 Schloßtrabanten früher Waffenknechte K. die Schloßschmiede und Schmiedeswohnung. b. Der Kohlenkeller unter der Wohnung der Trabanten, M. Stallungen im oberen Hofraum N, Oberjägerswohnung O. Zeughaus Richtkammer und Archiv P. die Wohnung des Schloßvogtes Q. die Schloßzisterne mit Röhren Zuleitung. P. Mazur m/p Ingenieur." „Schloss Paulenstein. Nach historischen Quellen von W. Honz. 1260 bis 1278. Anlaß zum Bau. Ottokar hatte am 12ten Juli seinen Gegner Béla IV aus verschanztem bager (Jetzt Stampfener Fasangarten:) über die March gelockt, einen Theil seines Heeres geschlagen und angeordnet: am Siegesplatze die Stadt Marchegg zu bauen, Stefan V, jene Schmach seines Vaters zu rächten fiel übel Hausens in Mähren ein. Ottokár stürmte dafür. 1271. und verbrannte Pressburg, und ließ auch Stampfen St Georgen und Bösing, Biebersburg und Tirnau plündern. Nach einem 1273 Siege der Ungarn im Marschfelde rückte Ottokar abermals verheerend ein, und ließ die nächsten Karpathenschlösser gänzlich zerstören, So fiel die St, Georger und jene alte Burg am Thale des Kupferhammers, Dieser Verlust zwang den machtigen Grafen von St Georgen Eberhard darauf zu sinnen, bei günstiger Zeit eine uneinnehmbare Veste für sich zu gründen. Gewiß mag der vom Siege Rudolfs über Ottocar heimkehrende König 1278 badislaus der IV den Grafen hiezu angeregt haben, da er selbst mit einem Klosterbau zu Pressburg Willens und den Festen Marchegg zum Gegen trotz eine Felsenburg wünschen mußte, wozu Paulensteins Giebel sich so trefflich anbot, 1281 des Grafen Hahn Obergespans werde, zeigt auch für diese Einwirkung. Die historische Einleitung nach Engels und Fessiers Geschichte Ungarns und Hormeier Plutarch böhmischer Regenten. Die Gründung Paulensteins nach 1280 darum, weil es laut Hormeier und Mednyánszky Taschenbuch für vaterländische Geschichte für 1829 pag 366 früher bei keinem Chronisten erwähnt wurde, und daher nicht existirte 1280 bis 1290 Die Gründung Paulensteins desselben Bergrückens, welche ältere das Schloß am östlichen Ende getragen, zeigt wie das spätere Eigenthumsrecht die Erbauer an, den Zeitraum aber, der eben durch Ottokars Tod eingetretene Ruhe, welche auch der pressburger Jakob benützte und der Dörfer Blumenau und Schondorf gründete. Nach Gräfl. Palffy'schen Archiv Documenten Catalog Comitum nicl: (?) Comit. Posoniensis: Pressburger Archiv Auszüge des H Motko in der pressburger Zeitung. 1335. Beim Wiedereinfall der Tartaren in Oberungarn AFessler III Theil 148:/ wo sie auch vorgenannten Dörfer zerstörten gab Paulenstein einen sicheren Zufluchtsort. Eggeren fragmentaneis corvi proto eremitici Viennae 1663 pag. 156. 157. 1377 Paulenstein in der Stiftungsurkunde König budwig I. für das Pauliner Kloster Mariathal zuerst als Schloß und Herrschaft genannt