Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága

konkrét utasításokat adott az építészeti rajzokra vonatkozóan: „Utasítás a műszaki tervek külalakja tárgyában" címmel. (Melléklet I.) Ebben sok részletében megfogalmazta a Schulek által később a nagy nyilvánosság előtt kifejtett szempontokat, Szinte ezzel egy időben készült a törzsívek és jelentések kitöltésével kapcsolatos rendelkezés is, kidolgozói között találjuk a későbbi két ellenfelet Myskovszkyt és Schuleket, (Melléklet II.) A két szemlélet egyelőre még békésen megfért egymás mellett.

45 Az 1880-as években azonban a műemlékvédelem szakemberei - a gyakorlati kihívások és az erősödő szakoktatás hatására - már nem akartak és nem is tudtak romantikus tájképekre hagyatkozni, melyeknél az építészeti formák és a szerkezeti elemek majdnem másodlagosak, inkább csak az épület hangulatát kívánták visszaadni, 1880-ban Schulek Frigyes A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága által hazai műemlékek rajzaiból a Képzőművészeti Társulat épületében rendezett kiállítást ismertetve a következőként jellemzi e két irányzatot, Steíndl tanárról és tanítványairól írva: „A részletesen felmért tárgyak a műszaki igényeknek teljesen megfelelő alapossággal, pontosan megrajzoltatnak és sok csínnal ábrázoltatnak, [,..] Több oldalról kifogás alá csupán a rajzoknak azon túlfinom árnyalása vettetett, mely különösen az u. n. textúrának időtrabló aprólékos részletezésében találja kifejezését." Könyöki rajzait jellemezve élesen szembe állítja a nagyközönség és a szakma Igényeit: „A második teremben láttuk Pozsony városának és környezetének, valamint a Csallóköznek emlékeit Könyöki József pozsonyi rajztanár által igen pontosan felvéve és rajzolva, Ezen solid előállítású rajzok nem annyira a nagy közönséghez mely durvább ingereket keres, mint inkább a szakértőkhöz szólottak, és ezek érdeklődését és becsülését annyival erősebben lekötötték." Henszlmann bizalmas barátja Myskovszky Viktor munkái kapcsán Schulek rendkívül keményen fogalmazza meg a művészi összhatást hangsúlyozó művészettörténész-régész irányzattal szemben álló műszaki irányvonal elveit. Akvarelljeit és rajzait csupán tájékoztató anyagnak tekinti: „a műszak embere nem elégedhetik meg a regényes fekvés, a főrészek festői csoportosulásának ismeretévei; az ismerni akarja az egész mű szervezetét, a részletek alakulását, kölcsönös helyzetét, összefüggését, rendszerét, rendhagyó részelt és mindezeknek méreteit, [,.,] ki pikáns vázlatból képzelet útján akar pontos, megbízható méretre szert tenni, ingoványos talajon jár."

46 A kettőjük szemléletbeli különbsége - mely később kicsinyes torzsalkodásba fulladt - jól illusztrálja az egyre összetettebbé váló műemléki munka új követelményei miatt felszínre került és kiéleződött ellentéteket, De ez a vita korán rávilágított - a Myskovszkyt pártoló, de mégis sok vonatkozásban épp Henszlmann nyomdokain járó - műemlék „helyreállító" építészi doktrinerség lehetséges veszélyeire is. Könyöki József felmérési munkái a műszaki irányvonalhoz tartoznak, Rajztanári képzettsége ellenére, valószínűleg saját tapasztalatai miatt dolgozott e módszer szerint. Az Archaeologíai Közlemények 1871-es számában jelent meg „A visszapillantás a Nyitra-, Turócz- és Liptó megyékben tett régészeti kirándulásra" című cikke, Leírásai már Könyöki későbbi, a Műemlékek Országos Bizottsága számára készített leírásaiban kíérlelődő felfogását tükrözik. A cikkhez készített rajzai azonban nyomtatásban nem jelentek meg, ennek okát az alábbiakban fogalmazta meg: „kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy a rajzok általában pontosságra igényt azért nem tarthatnak, mert az utazást bérkocsival tévén, nem tartózkodhattunk egyes helyeken oly hosszas ideig, miszerint képes voltam volna pontos és mértékkel ellátott rajzokat készíteni," Könyöki a pontos rajzolás fontosságára ismét visszatér: „Az említett körülmény, miszerint gyakran igen rövid ideig tartózkodhattam egy-egy helyen, hogy felvételeim alaposak lehessenek, másrészről pedig az, hogy terjedelmes szakművek nincsenek kezeimnél, melyek által összehasonlítást tehetnék, sok helyen kénytelen vagyok azt egyszerűen leírni és közleni anélkül, hogy a látott tárgyak ítészeiébe bocsátkozhatnám,"'

17 A cikkhez készített rajzai még ceruzarajzok, minimális tus jelzéssel. A továbbiakban már minden rajza tus, néha egészen halvány lavírozással, léptékkel, Már nem fiatalon - negyvenhét éves korában - sajátított el egy, a korábban megszokott rajzstílusától eltérő metódust, Lényegében 1877-re teljesen kialakult Könyöki rajzi feldolgozó módszere, melyet minden további munkájában alkalmazott, A rajzok kidolgozása, a felmérések lapon történő elhelyezése, illetve ezek egymáshoz való viszonya, a feliratozás többnyire állandó, mind pontos és artisztikus.

48 Könyöki, amint azt a Csallóközről szóló munkájában írta, kifejezetten törekedett a nem annyira látványos, mint Inkább pontos munkára,

49 A törzsíveken a lehető legtöbb rovatot precízen kitöltötte, a leírásokat külön írólapokon mellékelte, A leírások tartalmazzák az épület pontos helyrajzi, helyszínrajzi leírását, például várak és romok esetében a közeli településtől való távolságot (majdnem mindig megadja, hogy hány órányi járásra), folyók partját, völgyek irányát. Amennyiben adatot talált rá, részletesen leírta az épület tulajdonosainak változásait, az épület történetét, A leírás része az épület közvetlen környezetének terepalakulatai - amelyek várak esetén támpontot nyújthatnak a már nem látható falak helyére is -, az épülethez vezető útvonal, az épület és helyiségei, a kutak, a felhasznált kőanyagok, az épülethez fűződő írott források és legendák. Ez utóbbiak öszszegyűjtését is feladatának tartotta. Magyarázatai azonban néha nehezen követhetőek, nem mindig megegyezők a rajzok sorrendjével, hanem sokszor összefoglalva írnak le egy-egy építészeti részletet. Könyöki személyes megjegyzései, az épület állagának - romlásának vagy a