Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)
Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága
nevel. Az akvarell technika is erősen lágyítja a formákat, míg a tollrajznál a formák plasztikusabban láthatóak. 22 A 19, század második felében készült tervek, felmérések, általában a rajzi feldolgozások alapjában véve két típusra oszthatók: vagy képzőművészeti, vagy műszaki szemléletet tükröznek. Az egyik a korábbi, különböző végzettségű, de főként természettudósok által képviselt irány, melyet a nem megfelelő műszaki rajztudással rendelkező, de végtelenül lelkes kutatók munkái képviselnek; a másik irányt a mérnöki végzettségű, vagy a mérnöki kívánalmakat figyelembe vevő felmérők kevésbé látványos munkái jelentik. A természettudósok, akik esetleg rajzot tanultak, de műszaki rajzot nem, általában megpróbálták a képzőművészet irányából megközelíteni a rajzi ábrázolást. A mérnökök pedig a szigorú műszaki vonalat alkalmazták, mellőzve minden direkt képzőművészeti hatást, azonban ezeken a rajzokon a kor ízlésének megfelelően a feliratok általában díszesek, Természetesen vannak átfedések, Főként, ha architektonikus, ornamentális részletekről készültek a rajzi ábrázolások, különösen fontos a lehetőség szerinti legpontosabb munka, Nem véletlen, hogy a tisztázatok tusrajzok, Egy ceruzarajzot - ha a ceruza nincs megfelelően kihegyezve - az annál vékonyabb tustollal, majdnem reménytelen helyesen felülrajzolni, de a ceruza nem alkalmas lineáris ábrázolásra sem. Az építészeti rajz lényege viszont pontosan a felületek metszésvonalainak ábrázolása és ez éles, karakteres vonalakat kíván. Ma már nem szokásos ugyan, de a múlt században a rajzok felszerkesztéséhez több H keménységű ceruzát is használtak. Ez és a tuskihúzók, egészen finom vonalak rajzolására voltak alkalmasak. Ugyanakkor a vastag és halvány ceruzavonal, különösen ha különböző színárnyalatú akvarellel is lavírozott, nem nyújt teljes értékű információt, A 19. századi építészeti rajzokat és felméréseket nézve feltűnő, hogy a szabadkézi rajz, a szabadkézi műszaki rajz, és a műszaki rajz iránti tehetség nem járt okvetlenül együtt, Bizonyos fokig természetesen ezek a technikák megtanulhatóak, de előfordul, hogy tudatosan nem alkalmazzák, vagy ha a rajzoló nincs birtokában ennek a képességnek és tudásnak, igyekszik megkerülni és leplezi a műfajhoz szükséges ismereteinek hiányát. Henszlmann Imre arányelméleti kutatásainak rajzai hihetetlen finom és precíz fekete tusrajzok, piros tussal készült kiegészítő, magyarázó vonalakkal. 23 A Magyar Tudományos Akadémia tervpályázati rajzainak elkészítéséhez azonban Gerster és Frey építészeket kérte fel, Ugyanis ha megnézzük a Henszlmann által készített előzetes homlokzati szabadkézi rajz részletterveket, teljesen érthető, hogy az Akadémia rajzainak részletes és látványos kivitelezését nem vállalhatta, mivel a szabadkézi műszaki rajz terén nem volt jártas, legkevésbé egy pályázat által megkövetelt színvonalon. 24 Áttekintve az 1870-1889 közötti évek alatt a Műemlékek Ideiglenes-, majd Országos Bizottságának készült rajzokat, kiderül, hogy az ún. „festői" ábrázolást többen alkalmazták, Arányi Lajos, a hévizgyörki r. k. templomról készített törzsíven 23 és rajzon, 26 a sikátori r. k, templomról készített törzsíven 27 és rajzon, 28 a szöveges leírás mellett halvány akvarellel színezett ceruzarajzokat készített. Az alaprajzok többnyire nyílások nélkül, halvány, kissé bizonytalan ceruza kontúron belül, halvány piros, lila akvarell technikával készültek. A távlati képek halvány szürke és zöld akvarellel készültek. A négyzethálós papírra elmosódott ceruzavonalakkal rajzolt, sikátorpusztai templomromról készített vázlatokon, 29 az építészeti formákat nem is próbálta visszaadni, csupán jelezte azokat, így az alaprajz és a részletrajz nem is felel meg egymásnak. Drahotuszky Ferencnek a sztránszkei templomról készített alaprajza, a szentélyablak és faloszlop nézete, az ülőfülke nézete nélkülözi a falvastagságok és minden egyéb méretezését. 73 A „Szent István templom, Zsolna közelében" felmérésen az alaprajz méretezés és a nyílások jelölése nélkül készült, a távlati kép halvány ceruzarajz, olyan, mintha sraffozási gyakorlat lenne, 3 ' A távlati kép melletti két mérmüves ablak nézetrajza nem részletezi a mérműveket, a tagozatok elmosódottak, Drahotuszky Pominóci templomról készült rajza ugyanezeket a jellegzetességeket mutatja, bár az alaprajz mellett van léptékskála. 32 Az óbesztercei fatemplom, 33 a szkalkai apátság, 34 és a turzói templomrom 33 ábrázolására ugyanezek jellemzőek. A rajzok megjelenése mindamellett kedves, hangulatos, a fák és egyéb növények gyakran nagyobb hangsúlyt kapnak, mint az épületrészletek, Werdenstetter Szilárd munkái, mint Jókő várának alaprajza, 36 Detrekő várának alaprajza 37 és távlati képe, 38 vagy a Detrekő melletti templom alaprajza és homlokzata 39 színes akvarellek, minden részlet nélkül. Kelyhekről készült szépia rajzai (Vittenz, 43 Bogdánóc, 4 ' Szomolány - szentségtartó, 43 Dejte, 43 Hosszúfalu 44 ) első ránézésre ugyan pontosnak túnnek, de részletképzésük a kis lépték miatt nem látható igazán, A múrészieteket nem rajzolta meg, csupán jelezte. Ezek a rajzok többnyire szép ceruzarajzok, akvarellel gazdagítva, esetleg tusrajzok, műfajuk azonban más ún, jellegrajzok. Természetesen nem volt elvárható az orvos Arányitól, Drahotuszky Ferenc kanonoktól, Werdenstetter Szilárdtól, vagy akár a rajztanár Myskovszkytól, Könyökitől, hogy komoly építészeti szerkezet és formaismeretről tanúskoóó rajzokat készítsenek. Ezzel szemben a Műemlékek Országos Bizottsága részére dolgozó Steidl Imre, Schulek Frigyes, vagy Storno Ferenc és tanítványaik rajzai a szigorú építészi irányvonalat képviselték. Ezek a művek olyan teljesen szabályos, mérnöki precizitással készített felmérések, amelyek mentesek minden romantikus szemlélettől, gyakorlati felhasználásra, vagy tudományos következtetések levonására is alkalmasak. A Műemlékek Ideiglenes Bizottságának műszaki végzettségű tagja, Zsigmondy Gusztáv, már 1875-ben
