Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)
Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága
munkáiból azonban kitűnik, hogy ez számára mennyire fontos és egész munkásságát meghatározó volt. A másik a Pozsonyi Városi Múzeum létrehozása és gyűjteményének kialakítása. A harmadik a műemléki felmérő, inventarizáló munka. Sorrendiséget közöttük felállítani természetesen nem lehet, hiszen ezek életében és tevékenységében teljesen összefonódtak és kiegészítették egymást. Feldolgozó kőrútjain gyarapította a múzeumot, cikkeiben és rajzi feldolgozásaiban tanított, tanítványait pedig minden bizonnyal az általa fontosnak tartott értékek felismerésére, megmentésére nevelte. Könyöki József műemléki felmérő munkája elválaszthatatlanul összefonódott az intézményesült magyar műemlékvédelem kezdetével, Bizonyos, hogy a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, majd az 1881 ben megalakult Műemlékek Országos Bizottsága előadójaként dolgozó Henszlmann Imre felfogása volt a legnagyobb hatással azokra az elvekre, amelyek a magyar műemlékvédelem és műemlékhelyreállítás irányát a 19, század végéig meghatározták. Az alapító generációban - Ipolyi Arnold, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris mellett - Henszlmanné a „leginkább doktriner álláspont", ő az aki a művészetben a legnagyobb szerepet tulajdonította az elveknek és az egyetemesen ható törvényszerűségeknek, A keresztény archaeologiaí irodalom hatására tanulmányozta a hazai középkori anyagot, s a kassai „ó német stylű" templomokról írt munkáját tekintjük az első hazai művészettörténeti monográfiának. 16 Kutatásainak homlokterében az egyetemes művészettörténeti törvények hazai érvényesülési folyamatának megismerése, valamint az arányelmélet, mint rendező elv állt. Felfogása szerint a nemzeti művészet megismerésének leghatékonyabb módja a műemlékek tanulmányozása és a műemlékvédelem feladata azok nemzeti jellegének megőrzése. Henszlmann a gótikában találta meg a nemzeti hagyományainknak leginkább megfelelő stílust. A felépítendő Magyar Tudományos Akadémia gótikus stílusban készült tervének indokolásaként, többek között ezt írta: „Azonban nemzeti magyar építészeti Könyöki Feigler Ignác által tervezett lakóháza, alapraiz, Bratislava, Lazaretskâ ulica. (Archív Pamiatkoveho ustavu Bratislava) Könyöki József bronz mellszobra, Rigele Lajos műve, 1897, Pozsony, Városi Múzeum (Galéria mesta Bratislavy) elemek nem léteznek, mert a magyar nemzet mint nomád nép telepedvén le hazánkban, házát, templomát és még későbben palotáját is idegen minták után építé, Ezen kölcsönzést mai napig folytattuk; és így rögtönzött magyar stílről szó sem lehet, [.,,] Nem kell továbbá elfelejtenünk, hogy nemzeti történetünk fénykorai karöltve járnak a csúcsíves stíllel." 1 '' Henszlmann felfogása hosszú időre meghatározta a védendő, felmérendő épületek és tárgyak stílusbeli körét, Nem véletlen tehát, hogy főként középkori épületek, elsősorban székesegyházak és templomok - a stílusok hazai meghonosításában ezeknek tulajdonított Henszlmann döntő szerepet és várak - mint a nemzeti történelem kiemelkedő dokumentumainak - felmérése, feltárása és helyreállítása folyt a bizottság irányítása alatt. De a kultúrpolitikai irányítás szándékait is ezekkel a munkákkal tudta a leginkább reprezentálni az intézményes műemlékvédelem. 18 Ipolyi és Rómer nem mindenben osztotta Henszlmann felfogását, Náluk nagyobb hangsúlyt kapott a mindenkori történeti viszonyok által meghatározott ízlés, stílus és a nemzeti sajátosságok, Az Ipolyi által megfogalmazott „nemzeti régiségtan" koncepció inkább a történeti stúdiumokhoz és a művelődéstörténethez kapcsolódott, mint az elvont normákhoz és a művészettörténet e korban már kibontakozó specializálódásához, 19 A „nagy triászból" Rómer Flórist külön ki kell emelnünk, hiszen nagy hatással volt Könyöki életútjára s pá-
