Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága

„Minden művelt nemzet, mely jövőjében bízva, a polgárisodás fényes ösvényén törhetlen erővel előrenyomulni kíván, felismervén azt, hogy jelenkori műveltsége az eltűnt nemzedékek százados fáradozásainak gyümölcse, nem csak kegyelettel viseltetik, de fennállását is biztosítani igyekszik azon műemlékeknek, melyek daczolva a századok viharaival, egyenkint véve mívelődési történelmének egy-egy dicső lapját, ősei munkájának egy-egy századokra szóló jelét képezik,"

1 KÖNYÖKI JÓZSEF ÉLETE Ellenbogen - Könyöki József 1829, február 19-én született Komárom megyében, közigazgatásilag a közeli Mocsához tartozó Csém pusztán, ahonnan a család „Csémi" előneve is származik,

2 Édesapja itt volt hercegprímási számtartó. Halála után, 1833-ban, Pozsonyba került nagyanyjához, ahol a Lippay-féle római katolikus ösztöndíj segítségével végezte el a gimnáziumot, majd filozófiát tanult, Már ekkor feltűnt rajztehetsége, először Krams városi rajztanárnál, majd Kari Bernhoffer festőnél tanult, a későbbiekben Ehringer János tanítványa volt,

3 Tizenhét éves korától 1848-ig a bécsi Politechnikumba járt, de a Festőakadémia óráit is látogatta, 1848-ban több fiatal művésszel együtt ő is belépett a császári hadseregbe és kadétként, majd hadnagyként Olaszországban szolgált, 1853-ban hadnagyi rangjáról lemondva feladta katonai ambicióit, Először Firenzében, Tolóméi grófnál nevelőként dolgozott, közben folytatta Velencében és Padovában megkezdett festészeti tanulmányait Baptista Gorí firenzei festőnél, majd Paíermóban és Messinában folytatott képzőművészeti és régészeti tanulmányokat. 1855-ben családi okok miatt tért vissza Magyarországra. Nagyszombatban Du Fodon Didier asszony magániskolájában vállalt nevelői állást 1855 márciusától 1861 júniusáig és egyidejűleg - bizonyára megélhetését biztosítandó - az úrbéri törvényszék írodatisztje volt, 1861. szeptember 12-én került a pozsonyi állami főreáliskolába, ahol a szabadkézi rajz tanára lett. Megnősült, felesége az iskola kézimunka tanárnője Lackovich Ida volt, aki novellákat, meséket is írt és publikált.

4 Házasságukból két fiú született, Alajos és Károly. Bizonyára nem kerülte el Könyöki figyelmét a Toldy Ferenc aláírásával megjelent felhívás a „hazai műemlékek ügyében," illetve Ipolyi Arnold programadó cikke az Archaeologiai Közlemények élén, Az 1858-ban megalaA Könyöki család címere (A család tulajdona)