Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

pillérek tartják. A főoltár szárnyas szekrényében szent Magdolna fából faragott 15. százabeldi szobra mosolyog rám eredeti színezésével, kissé megfakult, de érintetlen aranyozással. A hajóban még két nem kevésbbé érdekes középkori szárnyasoltárt találtam. Rögtön kibontottam gépemet, s amire az épületet is fölmértem, már sötét volt a kis templomban, a Szepesség legszebb, legrégibb falusi templomában, amelynek tornya csak nemrégiben omlott össze."

122 Ezeket a pillanatokat és a fent idézett szövegből már ismert részleteket egyetlen képbe sűrítve próbálta megőrizni az utókor számára. A karzat magasságában álló fényképész az építészeti tér részleteinek felhasználásával, a tekintetet végső soron a szentélyben álló főoltár felé irányította. Ma is jól látható, hogy a kép főbb elemei közül a hajót tagoló pillérek, a szentély boltozatrendszere és a főoltár szinte világítóan emelkednek ki a sötét háttérből. A főoltátt önállóan megjelenítő fotóján a tónusok erős kontrasztjai ugyancsak a már késő délutáni időnek megfelelő fényviszonyokra utal. Ezt támasztják alá Divald jegyzetfüzetének vonatkozó sorai, amelyek szerint erre a templomra már csak egy nagyon fárasztó nap végén - Olcznó, Körtvélyes, Haraszt, Domán, Jamnik és Odorin bejárása után — került sor.

123 (22. kép) 22. kép ' Dénesfalu, r. k. templom, Szent Magdolna-oltár, 16. század, 1903-as felvétel (kat. szám: 261.) Divald 1903 szeptemberében jutott el a kislomnici katolikus templomba, ahol egy 17. századi fakereszt szőlőfürtökből álló lombékítményének részletfelvételét a tárgyreprodukciók egyik legjobban sikerült példájának tartjuk. Útközben készített építészeti felvételei közül a grancspetróci katolikus templom távlati képét érdemes megemlíteni. Első pillanatban a jellegzetes, reneszánsz toronnyal díszített templom harmonikus elhelyezkedése tűnik föl a környezetben, urána kezdünk el csak foglalkozni az épület szép arányaival. A híres szász városok közül

124 természetesen a legregényesebb kisvárosok műemlékeit is átkutatta, Podolinban csak a harangtoronyról és a templomról készített képei tudósítanak a helyi műemlékállomány állapotáról. Ezzel szemben a lublói templomban egy 17. századi vörös márvány epitáfiumot és egy keresztelőmedencét örökített meg először. Ezt követte a mozgatható műtárgyak - 15—17. századi hímzett miseruhák, egy rokokó csillár és egy monstrancia — reprodukciója a szabadban. A Maldurhoz közeli Toporc templomában a legfontosabbnak a Görgey testvérpárt Bocskai-kori magyar viseletben ábrázoló, 17. századi síremlék megörökítését tartotta. A legtöbb időt 15—18. századi sírkövek fényképezésével a lőcsei és a szepeshelyi r. k. plébániatemplomokban töltött el, ezzel is hangsúlyozva a méltánytalanul elfeledett, sokszor áthelyezett és újra felhasznált emlékek fontosságát a magyar művészet történetében. A használaton kívüli toporci műtárgyakat szeptember l-jén lajstromozta, lefényképezve közben a legértékesebbnek tartott szobrokat.

125 A különböző magasságú 15. századi Madonna-szobrokat és a Maldurról való Mária- és Szent Jánosszobrot egy hordozható falépcsőn rendezte el a málló vakolatú templomfal előtt. A műtárgyak és környezetük éles kontrasztja az újterebesi ötvöstárgyak felvételéhez hasonló, meglepő összhatást nyújtja. Egy másik alkalommal a falu népviseletbe öltöztetett „madonnáit" állította hasonlóképpen szép rendbe. (23. kép) A szepességi kutatások első évét (1903) a felső-magyarországi bányavárosokban eltöltött kutatásokkal zárta le. Erről naplója sajnos nem maradt fenn, csak utazásait szépirodalmi formába öntő Felvidéki séták című könyvéből tudunk tájékozódni. Első jelentősebb állomáshelyén — Gölnicbányán — a háromhajós gótikus templom belső terének lefényképezése csak kompromisszumok árán sikerült. Eredetileg négy fényképfelvételt tervezett, de a déli fények előnyeit egy ebédmeghívás miatt már nem tudta kihasználni. „S alighogy vége volt az ebédnek, a várhegy mögött már leáldozott a nap. A pusztán jegyzetnek való négy fénykép felvétele szinte minden időmet igénybe vette, holott nyáron még sötét falusi templomokban is alig adtam alább naponkint tíz felvételnél. Sötét este volt, amire a templomot is fölmértem s nem minden szomorúság nélkül csomagoltam be gépemet. Sejtettem, hogy abban az esztendőben aligha szedem elő többé."

126 Svedléren a késő őszi idő miatt futott ki az időből, az r. k. templom belsejében már nappal is túl sötét volt a fényképezéshez. A barokk templom domborművekkel díszített, 16.