Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

Augusztus elejei állomáshelyei közül a szepesbélai r. k. templom belsejében nem tudott elfogadható minőségű fényképet készíteni, egyedüli kivétel a szabadban lefotografált pacifikále felvétele.

94 A bronz keresztelőmedencéről ez alkalommal csupán egy vázlatrajzot tudott készíteni. A következő nap

95 felvételei közül a 6 perces expozíciót igénylő Szent Orsolya-templom érdekes enteriőrje érdemel említést Vibornyáról. A kutató láthatóan a két csavart törzsű faloszlopon nyugvó kazettás, reneszánsz babérfüzérekből lécezett famennyezet kedvéért fényképezte le a templom belső összképét a legteljesebb látványt nyújtó nézőpontból. Az augusztus 10-én átkutatott három faluból — Hanusfalu, Mátyásfalu és Ófalu — meglepő módon csupán egy felvétellel távozott, az ófalui katolikus templom vörös márványból faragott keresztelőmedencéjének a látens képével.

96 A következő napon már a nedeci vár belsejében dolgozott, de felvételei - két tájkép kivételével — egyenetlen és inkább rossz minőségűek. Ezen az útján Divald a lengyel határhoz közeli Fridmannt is érintette, ahol tudomásunk szerint ő készítette az utolsó fotográfiákat a kastély reneszánsz architektúrájú homlokzatáról.

97 Jegyzetfüzetében így zárja le az emlékre vonatkozó oldalt: „Az egész kastély már félig rom."

98 Következő állomáshelyén, a dunajeckrempachi Szent Báünt-kápolnában eltöltött rövid órájára egy 1516-ból való szárnykép és két ötvösmű jó minőségű fotográfiája emlékeztet, mindhárom tárgyat a szabadban vette le.

99 A magyar királyok szobraival díszített főoltár - szintén kitűnő minőségű — felvétele egy másik alkalomhoz köthető.

100 A Szepesség egyik legérdekesebb fatemplomába, Tribsbe augusztus 12-én jutott el. Kutatóként valószínűleg ő járt itt utoljáta, mert a fatemplomot a helybeliek az új kőtemplom befejezése után le akarták bontani. Divald feltehetően a hírről értesülve írta le a megszokottnál is alaposabban a templom valamennyi 16. és 17. századi berendezési tárgyát, a belső deszkaborítást és a mennyezetet borító értékes falfestményeket. A leírások és a fotográfiák mellett elkészítette a templom beméretezett alaprajzát is. A templom pontos építési évszámát és a kifestés idejét közvetlenül elutazása előtt tudta meg a Canonica visitatiókból, mert a leírások kezdetekor még csak valószínűsítette a díszítmények 17. századi eredetét. A jegyzetfüzetnek a tribsi fatemplomra vonatkozó legutolsó sorában már pontos évszámok szerepelnek, a forrás megjelölésével. Ezek szerint a templom 1567-ben épült és 1647-ben festették ki először, majd 1752-ben másodszor.

101 Díváidnak a belső festésekről készült fényképei sajnos nem maradtak ránk vagy lappanganak. Fönnmaradt azonban az egyik legkülönlegesebb tárgy reprodukciója a templom gótikus úrmutatójáról és egy kehelyről. Az értékes ötvöstárgyakat egy faasztalkára helyezte a templom udvarán. Objektívje élességét természetesen a tárgyakra állította, de a képen így is jól látható egy fa melléképület durva deszkázatának és egy szekér részletének a sziluettje a háttérben, teljes ellentétben a műtárgyak finoman megmunkált részleteivel.

102 (18. kép) Miközben újdonsült ismerősei és a falu papja egymással versengve segítettek a templom felmérésében, Divald alig tudott kitérni néhány helybeli unszolása elől, akik 500 forintért az egész templomot el akarták adni a váratlanul felbukkanó idegennek. A helybeliek aznap összegyúlt csoportjának néhány tagját a templom oldalhomlokzatát kissé távolról ábrázoló kép szélén még ma is felfedezhetjük. Láthatóan kíváncsi pillantásokkal kísérték végig a fotográfus kutató valamennyi lépését falujukban. (19. kép) Ezen a nyáron jutott el a határszél mellett fekvő Vörösklastromba, ahol a 18. században átépített, egykori karthauzi kolostort látogatta meg. Az esős idő miatt csak egyetlen sikeres felvételt regisztrált a kolostor területén, azt is a templom belsejéről.

105 Augusztus 13. és 25. között valószínűleg Szepeshelyen tartózkodott, de erről naplói nem tartalmaznak egyértelmű utalásokat. Annyi azonban bizonyos, hogy a távoli vidéken fekvő Vörösklastrom után erőgyűjtés és új lemezek beszerzése miatt vissza kellett térnie Bártfára.

104 Augusztus 25-én indult el ismét a Szepesség központja felé és először Szepesolasziban, majd Szepeshelyen dolgozott. A háromhajós, gótikus szepesolaszi templomban a hajó és a szentély új falképei keltették fel érdeklődését, Hanula József munkái Mucha képeinek stílusára emlékeztették.

105 Fényképeket azonban csak a régi dolgokról, a keresztelőmedencéről, egy 16. századi fakeresztről, egy csengettyűs vaskeretről és magáról a templomkülsőről és -belsőről készített, kint 1 mp-es, bent 6 mp-es idővel.

106 Augusztus 29. és 31. között Divald Kornél Szepes vára és a szepesváraljai katolikus templom tanulmányozásával töltötte idejét. Ekkor találta meg a plébánián a régi főoltár középkori szárnyképeinek tábláit, 19. kép Tribs, r. k. plébániatemplom, 1903-as felvétel, részlete (kat. szám: 1135.)