Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

Augusztus elejei állomáshelyei közül a szepesbélai r. k. templom belsejében nem tudott elfogadható minőségű fény­képet készíteni, egyedüli kivétel a szabadban lefotografált pacifikále felvétele. 94 A bronz keresztelőmedencéről ez al­kalommal csupán egy vázlatrajzot tudott készíteni. A kö­vetkező nap 95 felvételei közül a 6 perces expozíciót igénylő Szent Orsolya-templom érdekes enteriőrje érdemel említést Vibornyáról. A kutató láthatóan a két csavart törzsű falosz­lopon nyugvó kazettás, reneszánsz babérfüzérekből lécezett famennyezet kedvéért fényképezte le a templom belső össz­képét a legteljesebb látványt nyújtó nézőpontból. Az augusztus 10-én átkutatott három faluból — Hanus­falu, Mátyásfalu és Ófalu — meglepő módon csupán egy felvétellel távozott, az ófalui katolikus templom vörös már­ványból faragott keresztelőmedencéjének a látens képével. 96 A következő napon már a nedeci vár belsejében dolgozott, de felvételei - két tájkép kivételével — egyenetlen és inkább rossz minőségűek. Ezen az útján Divald a lengyel határhoz közeli Fridmannt is érintette, ahol tudomásunk szerint ő készítette az utolsó fotográfiákat a kastély reneszánsz archi­tektúrájú homlokzatáról. 97 Jegyzetfüzetében így zárja le az emlékre vonatkozó oldalt: „Az egész kastély már félig rom." 98 Következő állomáshelyén, a dunajeckrempachi Szent Báünt-kápolnában eltöltött rövid órájára egy 1516-ból való szárnykép és két ötvösmű jó minőségű fotográfiája emlékeztet, mindhárom tárgyat a szabadban vette le. 99 A magyar királyok szobraival díszített főoltár - szintén ki­tűnő minőségű — felvétele egy másik alkalomhoz köthető. 100 A Szepesség egyik legérdekesebb fatemplomába, Tribsbe augusztus 12-én jutott el. Kutatóként valószínűleg ő járt itt utoljáta, mert a fatemplomot a helybeliek az új kőtemplom befejezése után le akarták bontani. Divald feltehetően a hírről értesülve írta le a megszokottnál is alaposabban a temp­lom valamennyi 16. és 17. századi berendezési tárgyát, a belső deszkaborítást és a mennyezetet borító értékes falfestmé­nyeket. A leírások és a fotográfiák mellett elkészítette a templom beméretezett alaprajzát is. A templom pontos épí­tési évszámát és a kifestés idejét közvetlenül elutazása előtt tudta meg a Canonica visitatiókból, mert a leírások kezde­tekor még csak valószínűsítette a díszítmények 17. századi eredetét. A jegyzetfüzetnek a tribsi fatemplomra vonatkozó legutolsó sorában már pontos évszámok szerepelnek, a for­rás megjelölésével. Ezek szerint a templom 1567-ben épült és 1647-ben festették ki először, majd 1752-ben másod­szor. 101 Díváidnak a belső festésekről készült fényképei sajnos nem maradtak ránk vagy lappanganak. Fönnmaradt azonban az egyik legkülönlegesebb tárgy reprodukciója a templom gótikus úrmutatójáról és egy kehelyről. Az érté­kes ötvöstárgyakat egy faasztalkára helyezte a templom ud­varán. Objektívje élességét természetesen a tárgyakra állítot­ta, de a képen így is jól látható egy fa melléképület durva deszkázatának és egy szekér részletének a sziluettje a háttér­ben, teljes ellentétben a műtárgyak finoman megmunkált részleteivel. 102 (18. kép) Miközben újdonsült ismerősei és a falu papja egymással versengve segítettek a templom fel­mérésében, Divald alig tudott kitérni néhány helybeli unszo­lása elől, akik 500 forintért az egész templomot el akarták adni a váratlanul felbukkanó idegennek. A helybeliek aznap összegyúlt csoportjának néhány tagját a templom oldalhom­lokzatát kissé távolról ábrázoló kép szélén még ma is felfe­dezhetjük. Láthatóan kíváncsi pillantásokkal kísérték végig a fotográfus kutató valamennyi lépését falujukban. (19. kép) Ezen a nyáron jutott el a határszél mellett fekvő Vörösklast­romba, ahol a 18. században átépített, egykori karthauzi kolostort látogatta meg. Az esős idő miatt csak egyetlen si­keres felvételt regisztrált a kolostor területén, azt is a temp­lom belsejéről. 105 Augusztus 13. és 25. között valószínűleg Szepeshelyen tartózkodott, de erről naplói nem tartalmaznak egyértelmű utalásokat. Annyi azonban bizonyos, hogy a távoli vidéken fekvő Vörösklastrom után erőgyűjtés és új lemezek beszer­zése miatt vissza kellett térnie Bártfára. 104 Augusztus 25-én indult el ismét a Szepesség központja felé és először Szepes­olasziban, majd Szepeshelyen dolgozott. A háromhajós, gótikus szepesolaszi templomban a hajó és a szentély új falképei keltették fel érdeklődését, Hanula József munkái Mucha képeinek stílusára emlékeztették. 105 Fényképeket azonban csak a régi dolgokról, a keresztelőmedencéről, egy 16. századi fakeresztről, egy csengettyűs vaskeretről és magá­ról a templomkülsőről és -belsőről készített, kint 1 mp-es, bent 6 mp-es idővel. 106 Augusztus 29. és 31. között Divald Kornél Szepes vára és a szepesváraljai katolikus templom tanulmányozásával töltötte idejét. Ekkor találta meg a plé­bánián a régi főoltár középkori szárnyképeinek tábláit, 19. kép Tribs, r. k. plébániatemplom, 1903-as felvétel, részlete (kat. szám: 1135.)

Next

/
Thumbnails
Contents