Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

amelyeket ezt követően azonnal lefotózott az udvaron.

107 Annak ellenére, hogy a felvételek minősítése a „gyönge" érdemjegyet kapta az előhívás után, egyet mégis leközölt a Szepes megye művészeti emlékeinek festészetet és szobrászatot tárgyaló fejezetében. A várról készített rajzai azt mutatják, hogy a vár rendszerének értelmezésekor a fotókat kiegészítő alaprajza segítette leginkább az emlék feltérképezésében.

108 Szeptember elsején Ragyócon, majd Olsavicán dolgozott, ahol ezúttal csak rajzban sikerült megörökíteni a Szepesség egyik legszebb szentségtartó fülkéjét, mert a közvetlenül elé rakott oltárdeszkafal miatt kamerájával nem fért hozzá.

109 Az alsórépási görög katolikus templomban az olsavicaihoz hasonló csúcsíves szentségfüíkét regisztrált, de fényképet itt sem készített. Nagyobb szerencsével járt Felsőrépáson, mert a szomszédos falu római katolikus templomában 15- és 16. századi faragványok addig ismeretlen darabjaira bukkant. Fotografálásukat annyira fontosnak tartotta, hogy ehhez a helybeliek segítségét is igénybe vette. „Felsőrépás batokkizált római katholikus templomában viszont XV—XVI. századbeli fafaragványok egész gyűjteményére bukkantam [....] Hogy gyorsabban végezhessek, a tanító és a sekrestyés segítségével egymásután vitték ki a barokk oltárokra állított középkori szobrokat, sőt egy kisebb szárnyasoltárt is. A szabadban fotografáltam le mind."

110 20. kép Szepeshely, székesegyház, Mária-szobor a Mária halálaoltárról, 15. század, 1903-as felvétel (kat. szám: 1002.) A lefényképezett újdonságok között szerepelt egy 62 cm magas, 15. századi ikonográfiái ritkaság, egy Corpus Domini szoborcsoport, amely később a bártfai múzeumba került. Újdonságként említett egy 15. századi Madonna-szobrot is, amelynek 126 cm magas, olajos festékkel utólag átkent alakját a szabad ég alatt fényképezte le. A felvételhez mindössze 5 másodperces expozíciós időt használt.

111 A szepeshelyi székesegyházban 1903 nyarán eltöltött napjairól sajnos nincsenek meg a pontos feljegyzések. Fotóslistája szerint az augusztus 25. és 28. közötti napokat aktív fényképezéssel és regisztrálással töltötte Szepeshelyen,

112 ugyanakkor a műemléki leírásokat tartalmazó oldalak arról tudósítanak, hogy ezeken a napokon Szepesolasziban és Szepesváron tartózkodott. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1903. szeptember 2—4. között ismét visszatért a Szepesség fővárosába.

113 A város legfőbb műemléki nevezetességében, a székesegyházban első pillanatban mindent rendben talált, a frissen tatarozott templom boltozatán és oltárán ragyogó aranyozás fénylett. A templomot azonban a 19. század végi restaurálások idején erősen átalakították, melynek következtében sok kár érte a belső részleteket. A barokk berendezési tárgyakat kidobták, a középkoriakat pedig átalakították vagy megrongálták. Ennek megfelelően a szepeshelyi templom és közvetlen környezete szélsőséges beállításban szerepelnek írásaiban és fényképein egyaránt. Megismerhetjük a templomban található „jó karban lévő" restaurált berendezéseket, és szembesülhetünk azokkal a mostoha körülményekkel, amelyek között Divald megtalálta ezeket a tárgyakat. Pontosan leírta és lefényképezte azoknak az átalakításoknak a nyomait, amelyekkel a főoltár újonnan készített szekrényébe utólag visszahelyezett középkori szobrokat hozzá igazították a szekrény új méretéhez. Ezt az eljárást egyszerűen vandalizmusnak minősítette.

114 Mivel a többi szárnyasoltár hasonlóan durva beavatkozásokon esett át, az első napon közel 6 órát foglalkozott fényképezéssel. Kamerájának objektívje a Mária halála-oltárkép előtt 40 percig, a Háromkirályok predellája előtt 1 óráig, a székesegyház hajójában pedig már mindössze 12 percig volt nyitva.

115 Néhány alkalommal sikerült túllépnie a szigorúan vett tárgyszerűségen, és a Mária halála-oltár Mária-szobráról már valóságos művészi portrét készített. (20. kép) Ebben a hónapban expozíciós időben a „rekordját" a székesegyház egy 14. századi freskó részletének felvételekor érte el, egy óra 15 percet exponált. Utólagos értékelése szerint a kép még így sem lett igazán éles. A legmeglepőbb felfedezésre Divald 1903 nyarán a szepeshelyi püspöki lomtárban bukkant. Regisztráló munkáját megnehezítette, hogy a műtárgyak egymáson hevertek, az egyes darabokat szétválasztani és rendszerezni csak igen nagy nehézségek árán lehetett. Egyik felvétele egészen különleges. Azt sugallja, hogy egyetlen képbe is bele lehet sűríteni a középkori töredékek újrafelfedezésének pillanatát. A fényképész egy 15. századi Madonna-szobrot, egy stallumrészletet, egy vasrácsdarabot és egy arannyal átszőtt,