Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

lett készítenie. A társulat tagjai már az első ülésen tisztázták, hogy a monográfiát csak fekete-fehér képekkel fogják illusztrálni, mert a színezett képeket nem tartották alkalmasnak műemlékek bemutatására. Érvelésüket a következőképpen fogalmazták meg: „Több oldalról aggodalmak nyilvánulván a leírásnak színes képekkel díszítése ellen, mert magasra fokozzák a nyomás költségeit, s meggyöngítik a nem színes képek hatásait, de főképen mert élénk színeik nem hűen ábrázolják a régi műtárgyak ódon hamvasságát. A szakbizottság kijelenti, hogy a leírásban nem ad színes képeket, hanem helyettök minél több nem színezett képet igtat be."58 A munkát irányító szakbizottság április 15-én nézte át először a rendelkezésére álló képanyagot,59 de ezek nagyobb része nem ütötte meg a kellő színvonalat. A 120 képből a társaság egyetlen fényképezni tudó tagja — Divald — csupán 14 felvételt talált elfogadhatónak. Javaslatára, az újonnan készített fényképek méretét 13 x 18 cm-ben állapították meg a megfelelő részletgazdagság érvényesülése érdekében. A résztvevők eredetileg abban állapodtak meg, hogy a terepen is együtt fognak dolgozni, de a valóságban ez másképpen történt. Divald már az első évben (1903) egyedül maradt, és a másik két kötet megírását, valamint a szöveghez tarrozó illuszttációk elkészítését is neki kellett elvállalnia. A munka első évében a szervezők a szepességi monográfia négy részben történő kiadása mellett döntöttek, az első kötet (építészet) kiadását 1904 őszén, a másodikat (festészet és szobrászat) 1905 őszén, a harmadikat (ötvösség, fém- és vasművesség) 1906 őszén, a negyediket (faművesség és textíliák) pedig 1907 őszén tervezték megjelentetni.

60 Valamennyi rész megjelent, csak az eredeti tervhez képest három kötetben, és az első kötet egyéves csúszással. A kötet képanyagát meghatározta, hogy a tudományos feldolgozó munka csak a román kori, a gótikus - kivételes esetben a reneszánsz stílusú — műemlékeket érintette.

61 A szerkesztő azzal igyekezett a munkát könnyíteni, hogy pontos útitervet készített a lefényképezendő objektumokról.

62 Díváidnak jókor jött a társulat felkérése, mert 1903 tavaszán nyugat-európai útra indult a középkori szárnyasoltárokat tanulmányozni. Az emlékekben gazdag Szepesség kitűnő felkészülésnek számított tanulmányaihoz. Miután hazatért, három hónapos gyaloglás és munka várt rá, úgy, ahogy maga írta: Csak ketten vándoroltunk, jómagam - és fotografálógépem.

65 Szepességi kutatásait Lőcse régiségeinek tanulmányozásával kezdte meg 1903 nyarán.

64 Június végén érkezett meg a városba, ahol közel három hetet töltött munkával. Természetesen a rendelkezésre álló rövid idő nem volt elegendő sem a város művészettörténeti emlékeinek teljes feldolgozására, sem pedig a szükséges fényképek elkészítésére.

65 Zsebnaptár méretű jegyzetfüzetei alapján bepillantást nyerhetünk a különböző helyszíneken eltöltött idejének felhasználásáról. A felvételeket sorszámokkal látta el, amelyek után pontosan feljegyezte a időpontot, a helyszínt, a témát és az expozíciós időt. Divald jól tudta, hogy egy fényképész csak akkor érheti el igazi célját, ha technikailag is jó képet készít. Érdekes, és a fotótörténetben különösen ritka szerencsének számít, amikor olyan írásokra bukkan a kutató, amelyekben a fényképésznek a felvételi idők helyességéről alkotott véleményét is megismerhetjük. Ezek a megjegyzések az általunk feldolgozott fényképek esetében is feltehetően már a kész képek elkészülése után kerültek a vonatkozó képszámok mellé. Mindamellett, hogy a megyében eltöltött hosszú hónapok alatt fotográfiai felszerelésével Divald úgy bánt, mint egy nélkülözhetetlen jó baráttal, a technikai részletek iránti gondosság szükségességét ő maga fogalmazta meg a legpontosabban: „S a fényképezőgép csakugyan olyan, mint a kényes útitárs. Szakadatlan gondozást vár. Ám ennek fejében hűségesen feljegyez mindent, ami szavakba foglalva vajmi homályos, amit rajzban vagy lefestve csak napokig tartó munka árán örökíthetnénk meg s akkor sem tökéletesen [...] ha egy-két képem nem is sikerült, összehasonlító tanulmányoknál még mindig többet ér a hibás fénykép, mint a jó rajz."

66 A legtöbb időt az első két évben a lőcsei Szent Jakabtemplom gazdag berendezésének tanulmányozására és fényképezésére fordította. 87 felvételt készített Lőcsén, ezek közül 65 képet a templom belsejében.

67 Díváidnak ez volt 8. kép • Lőcse, Körtér 57., 1902-es felvétel (kat. szám: 750.)