Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

topográfus fényképeinek felhasználása területén is. Orbán még a rajzolóknak és metszőknek adott utólagos utasításokkal próbált javítani a fényképek alapján készült grafikák minőségén. A grafikai dúcok hátránya azonban éppen a legkényesebb ponton jelentkezett. Az átrajzolt kép rendszerint halvány mása volt az eredetinek, a látvány valóságtartalma gyakorlatilag elveszett. Rómer Flóris 1869-ben megjelent negatív kritikája a Székelyföld leírása című kötet képanyagáról részben ennek volt köszönhető: „Azonban hogy ne látszassam fogadott prókátornak, van egy-két észrevételem is a metszvényei iránt, melyek, bár a rajzok legügyesebb rajzolóinktól származnak, mégis több helyen igen kétesek, úgy, hogy nem tudjuk: rét van előttünk, vagy víz, sziklák-e vagy hullámzó födlterületek? - Azt gondolom, hogy a kissé sötét, határozatlan eredeti fényképek ennek okai, és ha Greguss, Keleti vagy más valaki ezen tájképeket természet után rajzolta volna, bizonyosan másképen néznének ki és a vidékről tisztább fogalmat adnának. Ez nem csak a magam észrevétele, de másoktól is haliam."51 Ezzel ellentétben — fenntartva a rómeri aggályok igazságát is - inkább az orbáni életművet értékelő Erdélyi Lajos véleményével értünk egyet, aki Rómer elmarasztaló ítélete mögött a hagyományos grafikus kontra fényképész vita megnyilvánulását, és nem a technikai 7. kép Sárospatak, Rákóczi-vár, a Vöröstorony főkapujának részlete, 1902-es felvétel (kat. szám: 939.) problémákra érzékeny képkritikust fedezi fel. Divald Kornél nyomtatásban megjelenő képeit negatív bírálatok már nem érhették, mert azok jó nyomdai minőségben jelentek meg. A szerző fényképészeti tevékenységére kitérő megjegyzések elsősorban azok információkban gazdag, közlő jellegét és nem művészi kvalitásait emelték ki.

52 A KEZDET ÉVEI 1900-1902 A fiatal kutató számára a reneszánsz építészeti emlékek számbavételéhez végzett adatgyűjtés adott először alkalmat arra, hogy konkrét céllal bejárja a Felvidék egy részét. Ezeket a kirándulásokat így jellemezte: „Az ilyen gyalogsétáknak sok a kellemes oldala, de podgyászt nem igen vihet az ember, még fotografálógépet sem, pedig utóbbi nélkül műtörténetíró nem igen boldogul. Vasúton és gyalog járva hosszabb időt nem igen lehet eltölteni úton s a fotografálógépet vasúton is csak olyan helyre érdemes vinni, ahol sok munkát ad egy-egy műemlék".53 Néhány év elteltével véleménye megváltozott, és kamerája szinte nélkülözhetetlen társsá lépett elő több hónapos útjai során. Saját bevallása szerint a sárospataki vár faragványain próbálta meg elsajátítani az építészeti fényképezés technikai rejtelmeit. (7. kép) A felsőmagyarországi reneszánsz-építészet című tanulmányának megjelenését követően 1902-ben a MOB alelnöke, Forster Gyula már őt kérte föl a felső-magyarországi reneszánsz műemlékek revíziójára.54 Műemlékes szakemberként ekkor készítette legelső fotóját egy lebontásra ítélt 16—17. századi reneszánsz épületről.55 (8. kép) A munkajelentéshez csatolt képek egyikén az épület szerkezeti elemeiből sokat megmutató emeleti rész látható kitűnő beállításban és technikai kivitelben. Figyelemre méltó, hogy az egyik reneszánsz árkád csúcsívét a képet szépen lezáró, kompozíciós elemként használta fel. Fényképészi tevékenységére utal, hogy 1901-ben már saját fényképeinek másolatát ajánlotta fel a bizottság számára műszaki felmérésekért cserébe.

56 Divald eredetileg szűkebb hazája, Sáros megye művészeti emlékeinek a feldolgozását akarta először elvégezni, további feladatai azonban a szomszédos Szepes megye műemlékei felé fordították figyelmét. A SZEPESSÉG MŰVÉSZETTÖRTÉNETI SZEMPONTÚ FOTOGRÁFIAI FELDOLGOZÁSÁNAK KEZDETE 1903. február 7-én, a Szepesmegyei Történelmi Társulat megbízásából elvállalta Szepes megye építészeti monográfiájának megírását 80 fénykép kíséretében.57 Ezzel gyakorlatilag kezdetét vette az a több évig tartó kutatómunka, amely nem sokkal később a műemlékek hivatalos inventarizálására és teljes kötű dokumentálására is kiterjedt. A feladat különlegességét fokozta, hogy a kötet megírásával párhuzamosan Díváidnak könyvillusztrációkra alkalmas fotográfiákat kel-