Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

61a. kép • Eperjes, Magyar u. 30-31-, 1918-as felvétel (kat. szám: 335.) először revízió alá a gyűjteményében addig összegyűlt rajzokat, és amelyik nem felelt meg a követelményeknek, azokat különválasztották és mint emlékeztető adalékokat tárolták tovább. A fényképészet iránti érdeklődés fokozódása első kézzelfogható jelének tekinthető, hogy Czobor Béla bizottsági előadó egy Watson-féle fényképészeti utazó készüléket vásárolt 1889-ben, és egy házi fotólabort rendezett be az egyik hivatali helyiségben.

45 A kollégák amatőr kísérletezései után azonban hamar kiderült, hogy saját készítésű felvételekkel nem lehet helyettesíteni a professzionalista fotográfiákat. Végül Möller István javaslatára 1903-ban a Hollenzer és Okos céget mint hivatásos fényképészeket bízták meg a megnövekedett fotográfiai feladatok elvégzésével.

46 A század elején a fényképészek mellett a tudományos szakemberek közül is mind többen kezdték el használni a kamerát. Az első nagyobb fényképanyagot Gerecze Péter művészettörténész készítette a 19. század végén, román kori épületekről és kőfaragványokról. A témával kapcsolatos tanulmány kiadására — tervei ellenére — végül nem került sor,

47 de az elkészült kéziratot a MOB 1908-ban a fényképekkel együtt megvásárolta.

48 Az anyag elbírálására felkért Éber László és Csányi Károly a fényképek egyetlen pozitívumát abban látta, hogy olyan műemléket mutatnak meg, amelyek fényképei vagy teljesen hiányoznak az archívumból, vagy pedig más időpontban és más nézőpontból mutatják az épületet. Majd száz esztendővel később már nyilvánvaló, a történelmi Magyarország egyes részeinek, illetve emlékeinek következetes végigfotózása már önmagában is példaértékű vállalkozás volt. DIVALD KORNÉL MINT FÉNYKÉPÉSZ A műemlékvédelemben — az épület-helyreállítások és restaurálások dokumentálásán kívül — egy-egy terület emlékanyagának topografikus számbavétele során nagy igény mutatkozott - és mutatkozik mind a mai napig — jó minőségű felvételek készítésére. Ilyen jellegű megbízások alkalmával egy bizonyos terület meghatározott szempontok alapján történő leírása és a szöveges anyagokat jól kiegészítő illusztrációk készítése volt a feladat. Különösen értékesek azok a munkák, amelyek során jelentős fényképanyag született. A MIB az első intézmény, amely - más nemzetek példáját követve — a történelmi emlékeink létezéséről és állapotáról is teljes képet akart kapni. Ennek megfelelően a hazai műemlékállomány helyszíni ellenőrzésen alapuló számbavételét már az 1870-es években munkája egyik sarkalatos pontjának tekintette. A magyarázat egyszerű és világos volt, kizárólag egy pontos nyilvántartás ismeretében lehet a műemlékek konkrét védelméről gondoskodni. Az országos jelentőségű regisztrációs munka azonban a vártnál lassabban haladt előre. A bizottságnak külső erőket is be kellett vonni a sokszor hosszú utazásokkal és többnapos ott-tartózkodással járó helyszíni felmérésekbe. Az idő nagy részét a műem-