Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

KERNY TERÉZIA: Divald Kornél felső-magyarországi topográfiai útjai (1900-1919)

vármegye egyházi régiségeiről. Ezt küldte el kibővítve.

4 Szaszinek Viktor egyháztörténész Turóc vármegyei kutatásairól informálta a bizottságot.

5 Ipolyi Arnold Pozsony vármegye, közelebbről a Csallóköz középkori építészeti emlékeit rendszerezte már 1858—1859-ben a Csallóközi utiképekben, illetve a Csallóköz műemlékei című tanulmányaiban.

6 A magyar művészetről szóló nagy összefoglaló írásaiban is részletesen tárgyalta a Felvidék emlékanyagát, immár szélesebb összefüggésbe ágyazva azt.

7 Később egyházmegyéjének történetéről és püspöki székhelyének, Besztercebányának műemlékeiről adott ki monográfiát.

8 Rómer Flóris is járta ezt a területet. Mint a Nemzeti Múzeum őre, a bécsi világtárlar magyar néprajzi osztálya megbízott szervezője, ekkor elsősorban a néprajzi emlékeket figyelve és gyűjtve.

9 Könyöki József pozsonyi rajztanár a várakról készített felméréseket és küldte meg azokat a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának. Myskovszky Viktor kassai rajztanár 1872-ben városa középkori emlékeiről 15 nagy táblát küldött a Bizottság rajztárának, majd a bártfai Szent Egyed-templom és a Városháza monográfiáját készítette el.

10 Rendszeresen járta a Felvidék több vármegyéjét és felméréseket, akvarelleket, certizavázlatokat készített a látottakról. Különösen a középm agán tu lajdo n kori és reneszánsz építészet érdekelte de gyakorta megörökítette a berendezési tárgyakat, érdekesebb részleteket is. Kutatási eredményeit szaklapokban is közzétette az 1860-as évektől. Mint a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának kültagja rendszeresen küldött jelentéseket és rajzokat.

11 A Bizottság 1875-ben Schulek Frigyest és Steindl Imrét bízta meg a bányavárosok emlékeinek kutatásával, míg Myskovszky Árva vármegye földolgozását kapta feladatul. Czobor Béla 1881-ben támogatást kért a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól Szepes vármegye középkori műemlékeinek tanulmányozásához, az illetékes ügyosztály azonban fedezet hiányában elutasította kérelmét.

12 1875-től - Pannonhalmán végzett sikeres munkája után — több felvidéki templom „helyreállításán" dolgozott id. Storno Ferenc. Utazásai vázlatkönyveiben is nyomon követhetőek. ö A felvidéki emlékek összegyűjtésének nagy lendületet adott az 1882-ben megrendezett országos könyvkiállítás és a két évvel későbbi történeti ötvösmű-kiállítás.

14 Steindl Imre 1883-ban műegyetemi növendékeivel szervezett nyári kirándulást a Felvidékre, sőt egy év múltán már az Abaúj vármegyében elvégzett munkájukról is beszámolhatott.

15 Több vihart kavaró ügy után 1893-ban, Bars vármegye részéről merült fel az az igény, hogy hatáskörébe vonja a megye „régészeti és történelmi érdekei"-t. Ez az elképzelés természetesen a központi irányítás ellenében, a megyei autonómia kiszélesítéséért folytatott küzdelmeknek is része volt.

16 A terület jobb megismerését segítette elő az egyre kiszélesedő és népszerűbbé váló fürdőélet és turizmus is. Ennek kiszolgálásához hozzátartoztak a jó és részletes útikalauzok.

17 A fenti kiragadott példák alapján is megállapíthatjuk, hogy a terület művészeti emlékeit folyamatos, de minőségében és intenzitásában változó érdeklődés övezte a 19. század második felében. Divald elhatározását egy felvidéki topográfia megalkotására leginkább családi háttere motiválta. A Divald család berkeiben a műemléki búvárlatoknak élő hagyományai voltak. A család feje, id. Divald Károly már 1882-ben saját költségén szerette volna kiadni a Magyarország műemlékei című fényképsorozatot.

18 (2. kép) A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz benyújtott javaslatát véleményezésre átküldték a MÜB-nak, ahol alighanem kedvezőtlen fogadtatásra talált. Kiadására csak évekkel később került sor, minden hivatalos támogatás nélkül, Myskovszky Viktorral közösen. A Felső magyarországi műemlékek és régiségek című album elsősorban szűkebb pátriája, Sáros megye emlékeit mutatta be.

19 Sorozatát eredetileg ötven-hatvan füzetre tervezte, ám vállalkozásából csak három valósult meg.

20 Fiai közül ifj. Divald Károly szintén foglalkozott a felvidéki műemlékek fényképezésével, míg Lajos elsősorban szülővárosa, Eperjes megörökítője volt. A harmadik fiú, Adolf apjuk korábbi felvételei alapján készített képeslapokat.

21 Occsük, Kornél ezt a tradíciót folytatta tovább. Apja őt is beavatta a fényképezés rejtelmeibe, és ez az ő korában még kivételesnek mondható tudás hatalmas előnyt jelentett számára későbbi pályafutása során. A műtárgyfényképezés és a