Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
KERNY TERÉZIA: Divald Kornél felső-magyarországi topográfiai útjai (1900-1919)
D I VAL D KO R N É L F F. L S Ö - M A G Y A RO R S Z ÁGI TOP O G R Á F I A I ÚTJAI 11 fényképes reprodukció még kevéssé elterjedt lévén, a rajzos és metszetes másolatok alapján szélesebb körű formai analízisre, gondosabb stiláris összevetésre alig volt mód. Ezt a lehetőséget — az elsők között hazánkban — Divald Kornél teremtette meg, bár önmagát soha nem tekintette szakképzett fényképésznek. De nem volt - önhibáján kívül - szakképzett művészettörténész sem. 22 Fényképei — csakúgy, mint tanulmányai — azonban forrásértékűek. Ismeretanyaga, olvasottsága, külföldi tanulmányútjai ellenére sem volt olyan széles ahhoz, hogy publikációiban korszerű választ adjon a felmerülő kérdésekre. Nem egy megállapítása igen rövid idő alatt elavult, a hazai művészettörténet-tudomány fejlődésére kevés befolyást gyakorolt, de az általa feltárt és közölt anyagot lehetetlen megkerülni. „Történeti és esztétikai szemléletmódja, tudományos módszere, érrékítélete elődeinél nem volt fejlettebb. Érdeklődése a legnagyobb intenzitással a későközépkor és a Felvidék emlékanyaga felé fordult, és ez ítéleteit nemegyszer elfogulttá tette, arányérzékét félrebillentette. Kutatómunkássága során gyakran nem a kiemelkedőbb, jelentősebb művet tárgyalta bővebben, nem törekedett a pontos és hű katalógusszerű leírásokra, nem jegyezte fel következetesen az anyag, technika, méret 3. kép Bánfa, r. k. plébániatemplom, Jézus születése-oltár részlete, 15. század, 1905-ös felvétel (kat. szám: 70) adatait sem. Mindez igaz, s elért eredményei mégis gyűjtőtevékenysége pótolhatatlan érdemeit bizonyítják. Olyan korban folytatta az első nemzedék nagyjainak munkásságát, amikor a magyar művészi múlt emlékei felé kevesebb figyelem fordult, amikor e vizsgálatokat a legkevesebb hivatalos támogatás segítette; egyedül, fáradságos felvidéki utak során, önzetlen lelkesedéssel, kitartó szorgalommal gyűjtötte a középkori műemlékeinkre vonatkozó ismereteit. S a szívéhez legközelebb eső gótika körén belül különös figyelmet, nagy gondot fordított a szárnyasoltárok, oltártöredékek leírására, számbavételére. (3. kép) Munkásságának módszeres alaposságár bizonyítja, hogy a felvidéki falvak későbbi kutatói kevés olyan emléket találtak, s az is a jelentéktelenebb, provinciális táblák közül került ki, amelyről - ha egy-két sorban is —, de Divald meg ne emlékezett volna" — írta róla Radocsay Dénes. 23 Megállapításához azóta sem tett hozzá a tudománytörténet, igaz, nem is revidiálta azt. Első hosszabbb felvidéki útjára 1899-ben került sor. Kezdetben építészettörténeti érdeklődésevezette útjain. Valószínűleg Myskovszky hatására kezdett érdeklődni egy speciális regionális emlékcsoport, az ún. pártázatos reneszánsz emlékek iránt. (4. kép) Kutatási eredményeit A felső-magyar4. kép Oszikó, r. k. plébániatemplom, 1904-es felvétel (kat. szám: 862.)
