Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

pontosan megjelölte, hogy mely tárgyakról készített képet. Ezek többsége ekkorra már megjelent a szepességi kötetben. Az új képek a „E v." (fénykép van) jelölést kapták. Abban az esetben, ha fényképezőgépével nem fért a témához, azt „F" betűvel (fotózandó), a felmérendő épületeket pedig a „Rajz" megjegyzéssel különböztette meg. Ez a gondosság abból eredt, hogy Sáros és Szepes megyék végleges lajstromának kiadását csak megfelelő számú fénykép és műszaki felvétel után tartotta lehetségesnek. Az előbbiek magas színvonalú elkészítését minden esetben magára vállalta.

165 Az 1905-ös esztendő mérlegét ő maga így értékelte: „Az a körülmény, hogy munkásságom két felé oszlik, szintén akadálya annak, hogy a MOB számára végzett része nem lehet egész. Még régebbi irodalmi kötelezettségeim, a melyekért a magas Cultusministerium jóváhagyásával helyt kellett állanom, időmet szintén nagy mértékben igénybe vették. Azonkívül két vármegyének félezernél több község átkutatásával egy év alatt alaposan végezni fizikai lehetetlenség."

166 Ez az esztendő mégis fontos volt negatívgyűjteményének gyarapodása szempontjából. 1905-ben újabb 100 felvételt készített Sáros és Szepes megyékben, bár ezek pontos listáját nem ismerjük.

167 A Sárosvármegyei Múzeum számára végzett gyűjtőmunkája miatt a nagyobb hangsúly természc37. kép Frics, r. k. plébániatemplom, kehely, 15—16. század, 1904-es felvétel (kat. szám: 377.) tesen Sáros megyén volt. A megye műemléki lajstromát 1906 áprilisában még nem adta át a MOB-nak, azt csak a bártfai múzeum megnyitása után ígérte. Divald számára a következő év (1906) sem bizonyult könnyebbnek. Energiája nag)

7 részét a Szepesvármegye művészeti emlékei III. kötetéhez szükséges iparművészeti és egyházművészeti adatok gyűjtése, az illusztrációs anyag elkészítése és a bártfai múzeum hátralévő anyagának felkutatása, illetve a már összeírtak gyűjtése kötötte le. „Kiegészíteném (1906-ban) a műemlékek lajstroma számára gyűjtött sárosvármegyei adatokat, s a mennyiben módónban lesz, a nevezetesebb emlékekről fényképi fölvételeket is készítenék. A szepesvármegyei Történelmi Társulat a vármegye műemlékeiről szóló művének III. részét is általam akarja megíratni. Ez az iparművészeti emlékek óriási anyagát ölelné föl, a melyre még körülbelül száz fényképfölvétel hiányzik. Szepesvármegyében eddig még 30 templom átkutatása nem volt módomban. E mulasztást is most pótolnám s Sáros-, és Szepes vármegyével, ha az idő kedvez ily módon július elejéig végezhetnék."

168 Jóllehet naplói szerint úti programjait már-már átláthatatlan szövevényesség kezdte jellemezni, és eddig felgyülemlett munkáival sem végzett, új feladatként Liptó és Árva megye műemlékeinek összeírását is elvállalta.

169 Ennek a területnek a bejárása már átcsúszott a következő évre.

170 Amit azonban maradéktalanul teljesített 1906 nyarán, az a szepességi ötvösműveket, keresztelőmedencéket, stallumokat és miseruhákat érintő fényképészeti programja volt Szepeshely, Szepesolaszi, Igló, Svedlér, Strázsa, Késmárk, Szepesbéla, Krempach és Lőcse helyszínekkel.

171 Utazásait már kora tavasszal megkezdte az előző év nyarán elmaradt makovicai fatemplomok felkeresésével. Tíz nap alatt 35 fatemplomot kutatott át, néhányat közülük fényképen is megörökítve. A korai indulás nem volt véletlen, mivel a fürdővárosokban munkát vállaló bérkocsisok a nyári hónapokban nem voltak hajlandók több napra az isten háta mögötti falvakba elutazni. A legkülönbözőbb régiségek után kutató művészettörténésszel végigélt utazások minden bizonnyal emlékezetesek maradtak a számukra is, hiszen visszafelé — az esetek többségében - már értékes műtárgyak tucatjaival tértek meg. Díváidnak 1906 tavaszán szerencséje volt, mert dr. Vályi János eperjesi püspök megbízólevelének hatására a görög katolikus templomok használaton kívüli régiségei közül szinte mindent meg tudott szerezni a bártfai múzeum számára: „mire Bártfára visszaértem, a kocsi annyira megtelt régiségekkel, hogy magam is a bakra szorultam. Azontúl még egy szekérrevaló festményt, faragványt s más kevésbé törékeny holmit szállítanám el egy vízközi fuvarossal a sárosvármegyei múzeumba, melynek berendezési munkálatai éppen akkortájban vették kezdetüket."

172 Az ekkor készített fényképek tematikája szinte minden műfajt felölelt, van közöttük pottré (Kupay Mihály), népviselet (Alsóvízköz), építészeti összkép (Alsópolyánka) és enteriőr. Az utóbbiak közül az egyik legérdekesebb a kisolysói fatemplom 1781 -ben festett deszkafalának egyik