Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

vissza a faluba, míg II. Rákóczi Ferenc fószakácsának leszármazottját, Kupay Mihályt, többórás rábeszélés után rá tudta venni néhány pillanatfelvételre. Divald a következőképpen írt erről: „Más vízközi férfiak, menyecskék, asszonyok s leányok szívesen fotografáltatták le magukat. O azonban a világ minden kincséért sem állott volna rá erre. Nem akarja, hogy panorámában mutogassák képét: ezzel érvelt. Akkor azonban, húsvét keddjén, már kora dálután bepálinkázott s a midőn a plébános úr alkonyattájt magához hivatta, rövid disputa után s két korona jutalom fejében szónélkül állt fotografáló gépem elé."

151 Divald a néprajzi témájú felvételeknél ugyanazt a módszert követte, mint a műtárgyfotónál. Modelljeit természetes hátterek - épületfalak, kerítés, udvat, a falu utcája - elé állította, csoportképek esetén egymás mellé, egyeseket néhol háttal vagy oldalt a kamerának, annak érdekében, hogy a ruhák díszítése és formája jobban érvényesüljön a felvételeken. (33. kép) A sárosi csipkeverő asszonyokról 1904 nyarán készített felvételei egy régről híres mesterség utolsó hírmondóira irányítják a figyelmet. Sáros megyében több helyen is foglalkoztak hivatásszerűen a csipkeveréssel.

152 Divald megkísérelte feléleszteni a 17. századra visszatekintő felső-magyarországi kézműipart, de erőfeszítései nem jártak sikerrrel.

155 1904 júniusában a Magyar Iparművészeti Társulat anyagi segítségével még csipkemintákat vásárolt a sárosi falvakban, és akciót indított Budapesten a sóvári csipkeipar talpraállítására.

154 A viseleten kívül a mesterségek és a játékok őrizték még a legjobban a hagyományokat. Ebben a témában a jaslicskásoknak nevezett karácsonyi pásztorok színjátékának jeleneteiről, valamint a vörösvágási opálbányászokról és opálcsiszolókról maradt fenn több képből álló sorozata. Ide tartozik még a „gáboltói keresztesek"-et megörökítő fényképe, amely egy legenda továbbélésének érdekes bizonyítéka. A képen a falu legtekintélyesebb gazdái láthatók kámzsás tuhában, élükön a sekrestyéssel, aki a templom védőszentjét—Adalbertet—ábrázoló, 18. századi gyűjtőpersellyel járta végig a falut, annak védőszentje ünnepnapján.

155 A néprajzi gyűjtések főként Sáros, Árva, Liptó és Zólyom megyékre koncentrálódtak, ez utóbbi a besztercebányai városi múzeum néprajzi osztályának felállítását tűzte ki célul. Erre a típusú feladatra Divald Bátky Zsigmond 1906ban megjelent művét tartotta irányadónak, aki a néprajzi múzeumok megszervezésére vontakozó útmutatásaiban egyebek mellett kiemelte az el nem mozdítható tárgyak és helyi jellegzetességek lerajzolásának és lefényképezésének fontosságát.

156 33. kép Berzevice, népviseletbe öltözött falusiak, 1905-ös felvétel (kat. szám: 216.

/NM)