Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés
Sáros megye legszebb, ám legsérülékenyebb építészeti emlékeinek, a fatemplomoknak megörökítése láthatóan izgalmas feladatot jelentett a topográfus számára. A gerendákból épített és zsindelyezéssel fedett építmények összhatása és tájba illeszkedése már önmagában jó fotótémát biztosított. A lépcsőzetesen keskenyedő tornyok és kontyolt tetejű templomhajók sokszot lenyűgöző látványát a fényképező a helybeliek szerepeltetésével fokozta tovább. (34. kép) A lengyel és rutén határhoz közeli falvakban álló fatemplomok belsejét - azok építészeti megjelenésén kívül - az ikonográfiái szempontból is rendkívül érdekes kifestések miatt fényképezte le. Olysavka és Huttka görög katolikus fatemplomainak a 17—18. századi viseletet is felelevenítő bibliai alakjaiban például a népművészet legsajátosabb megnyilvánulásait fedezte föl. A rokitói r. k. templomban, ahol a szétszedett fatemplom festett deszkamennyezetét már az új templom síkmennyezetére szögezve örökítette meg 1904ben, a régi fölszerelései közül a torony alatti „nyílt pitvarban" bukkant rá egy másik felvétel témájára, egy koporsótakaróból készült középkori miseruhára. A takaró felületére egy 15. századi miseruháról lefejtett hímzett keresztet varrtak föl, Krisztus életének színes selyemmel hímzett jeleneteivel. A textília állapotáról a megralálás utáni percekben a következőket jegyezte föl: „Okvetlenül elkérendő, s lehetőleg rögtön, mert ha még tovább használják, tönkremegy." Ez az emlék hamarosan a bártfai múzeum miseruha-sorozatának egyik legértékesebb darabjává vált. (A képet lásd Bobrovszky Ida tanulmányában.) 1904 novemberében Kisszeben és környékének bejárásával fejezte be első Sáros megyei körútját. Nem tudjuk, mit fényképezett le pontosan, de annyi bizonyos, hogy Kisszebent elhagyva készítette el azt a kilenc képből álló sorozatát, amely a lebontás előtt álló sárosszentmihályi Szirmay-kastélyt ábrázolja. A rokokó falfestményekkel díszített kastélyépületet 500 koronáért adta el tulajdonosa egy fakereskedőnek 1904 nyarán. Divald egy vasárnapi napon érkezett meg a faluba és sikerült bejutnia az üres épületbe. Jegyzetfüzetének vonatkozó lapjai az utolsóként érkező szemtanú elszántságáról tanúskodnak. A leírásokat a freskók helyét és témáját is pontosan jelölő alaprajzzal és fényképfelvételekkel egészítette ki. Az épületet többféle irányból bemutató felvételek után a kastélybelső 18. századi, festett architektúrájának maradványait is lefényképezte. Szerencséje volt, mert munkája közben senki nem zavarta. Visszaemlékezésében az alábbi bejegyzés készült erről: „Szombat reggel volt, aznap szünetelt a bontás, s én nyugodtan fotog34. kép Trócsdny, görög katolikus fatemplom, 1904-es felvétel (kat. szám: 1140.)