Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

Sáros megye legszebb, ám legsérülékenyebb építészeti emlékeinek, a fatemplomoknak megörökítése láthatóan iz­galmas feladatot jelentett a topográfus számára. A gerendák­ból épített és zsindelyezéssel fedett építmények összhatása és tájba illeszkedése már önmagában jó fotótémát biztosí­tott. A lépcsőzetesen keskenyedő tornyok és kontyolt tetejű templomhajók sokszot lenyűgöző látványát a fényképező a helybeliek szerepeltetésével fokozta tovább. (34. kép) A len­gyel és rutén határhoz közeli falvakban álló fatemplomok belsejét - azok építészeti megjelenésén kívül - az ikonográ­fiái szempontból is rendkívül érdekes kifestések miatt fény­képezte le. Olysavka és Huttka görög katolikus fatemplo­mainak a 17—18. századi viseletet is felelevenítő bibliai alakjaiban például a népművészet legsajátosabb megnyil­vánulásait fedezte föl. A rokitói r. k. templomban, ahol a szétszedett fatemplom festett deszkamennyezetét már az új templom síkmennyezetére szögezve örökítette meg 1904­ben, a régi fölszerelései közül a torony alatti „nyílt pitvarban" bukkant rá egy másik felvétel témájára, egy koporsótakaró­ból készült középkori miseruhára. A takaró felületére egy 15. századi miseruháról lefejtett hímzett keresztet varrtak föl, Krisztus életének színes selyemmel hímzett jeleneteivel. A textília állapotáról a megralálás utáni percekben a követ­kezőket jegyezte föl: „Okvetlenül elkérendő, s lehetőleg rögtön, mert ha még tovább használják, tönkremegy." Ez az emlék hamarosan a bártfai múzeum miseruha-sorozatának egyik legértékesebb darabjává vált. (A képet lásd Bobrovszky Ida tanulmányában.) 1904 novemberében Kisszeben és környékének bejárá­sával fejezte be első Sáros megyei körútját. Nem tudjuk, mit fényképezett le pontosan, de annyi bizonyos, hogy Kissze­bent elhagyva készítette el azt a kilenc képből álló sorozatát, amely a lebontás előtt álló sárosszentmihályi Szirmay-kas­télyt ábrázolja. A rokokó falfestményekkel díszített kas­télyépületet 500 koronáért adta el tulajdonosa egy fakeres­kedőnek 1904 nyarán. Divald egy vasárnapi napon érkezett meg a faluba és sikerült bejutnia az üres épületbe. Jegyzet­füzetének vonatkozó lapjai az utolsóként érkező szemtanú elszántságáról tanúskodnak. A leírásokat a freskók helyét és témáját is pontosan jelölő alaprajzzal és fényképfelvé­telekkel egészítette ki. Az épületet többféle irányból be­mutató felvételek után a kastélybelső 18. századi, festett architektúrájának maradványait is lefényképezte. Szeren­cséje volt, mert munkája közben senki nem zavarta. Vissza­emlékezésében az alábbi bejegyzés készült erről: „Szombat reggel volt, aznap szünetelt a bontás, s én nyugodtan fotog­34. kép Trócsdny, görög katolikus fatemplom, 1904-es felvétel (kat. szám: 1140.)

Next

/
Thumbnails
Contents