Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés
dezett kiállításon. Divald elkötelezetségét ebben a témában jól mutatja, bogy 1904 decemberében 42 darabból álló gyűjteményt ajándékozott a bártfai múzeum számára Sáros megye szövött emlékeiből. 149 A textilek fotografálásának életszerűbb formája a népviselet lefényképezése volt. Muzeológiai megbízatása az ilyen jellegű feljegyzésekre és a helyi mesterségek emlékeinek gyűjtésére is vonatkozott, a kutató tehát igyekezett ebből a szempontból is megfelelni a feladatnak, bár átfogó képet nyújtani elegendő idő híján nem tudott. Népviseleteket ábrázoló fényképeinek viszonylag nagy száma mégis azt mutatja, hogy ezen a területen sem akart nagy hiányokat hagyni maga után. A szlovák, német és ritkábban a magyar viselet megörökítésében egészen egyedülállót alkotott. Technikailag egy felvétel ideje pár másodpercben volt mérhető, az idő nagy része a szervezéssel ment el. Topográfiai jegyzetei között találtunk néhány apró feljegyzést arról, hogy a helybeliek közül sokan még abban az időben is féltek fényképezőgép elé állni. Az eldugott falvakat járó vándorfotográfus első igazi nagy alakja — amint arról korábban szóltunk — Orbán Balázs volt, aki székelyföldi gyűjtőútján hihetetlennek tűnő élményekről tudósított. Mindenütt az elutasítás és a bizalmatlanság kísérte fotográfiai tevékenységét, sokszor még egy épület lefényképezését sem akarták megengedni neki a helybeliek. Attól tartottak, hogy a képpel együtt jó szerencséjüket is elviszi az idegen. Tény, hogy a múlt század közepén még a művelt közönség közül is sokan tartózkodtak a fényképes portrétól. A nagy francia írófejedelem, Balzac szerint: Daguerre készüléke elvon valamit az ő lényéből, materializálódott szellemiségéből, individualitásából, valamicskét, ha csak egy parányit is. 150 Talán valami hasonlót éreztek Orbán és Divald modelljei is, amikor kíváncsisággal vegyes szorongással tekintettek a fekete lepel alatt elbújó, titokzatos dolgokat művelő fényképészre. Fiasban még a kutatót is meglepte a helybeli férfiak elutasító magatartása. A falu műemlékeit számba vevő topográfiai lajstrom végét a következő mondatokkal zárta le: „Kicsiny falu, újabb kőtemplommal, itt láttam a legérdekesebb Tapoly menti zsinórokkal kivarrt viseletet, különösen a legények ruhája érdekes félméternyi vitézkötéseivel, s még nagyon biztalmatlan s fotografáló gép elé senki sem akart állni" 1905 nyarán egy Zboró melletti kis faluban, Vízközön nem a viselet, hanem egy személyhez fűződő kuriózummal magyarázható a kutató kitartása. Divald többször utazott 32. kép Girdlt, ev. templom, vert csipke részlete, 1904-es felvétel (kat. szám: 420.)
