Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

hímzett hálómunkája eredetileg abrosz vagy asztali futó betétje volt. A rózsákat és madarakat ábrázoló antependium selyemmel átszőtt vászonszalag szegélyekkel és további cérnacsipke-darabokkal nyerte el végső formáját. A másik antependiumot három különböző lepedővégből varrták össze, az alsó sávon pompás 17. századi selyemhímzés látható, gtánátalma és szegfű motívumokkal. A felső sávot Divald a legszebb gyapjúhímzések egyikének tartotta, a szép elrendezésű lombok közé szőtt tulipánok és rózsák a reneszánsz stílus remekei. (A képet lásd Bobrovszky Ida tanulmányában.) A sárosi hímzések közül csupán egy 1745-ben készült darabról állapította meg, hogy eredetileg is templomi használatra készült. A kuriózumnak számító, szintén gáboltói antependiumot több beállításból is lefényképezte. Az egyik részletképen már csak a motívumokra - a díszedényből kihajló színes gyapjtífonallal hímzett tulipánokra - koncentrált. (31. kép) Ez a hímzés a gyapjúhímzések legnagyobb átkát, a gyakori mosást és a molyok által végzett pusztítást is szerencsésesen túlélte. A fotografálandó textileket általában a szabadban örökítette meg „napfényvilágítás" mellett. A legszebb darabokat különös gonddal készítette elő. Ha tehette, benzines vízben kimosatta, majd átvasaltatta a színét és sokszor formáját vesztett anyagokat. Deszkalapra, ajtófélfára vagy szekrény hátuljára erősítve, sokszor szép csoportba rendezve fényképezte le végül kincseit. A jól megválasztott fényeknek és a közeli nézőpontoknak köszönhetően szinte minden képén jól kivehető az anyag textúrája és mintája. Az egyik legrészletgazdagabb reprodukcióját - egy nyeregtakaró utólagos felhasználásával készült ezüstös csillogású plavnicai palástot — fekete háttérrel keltette új életre. Textíliák esetében a kontrasztok alkalmazásával az apró részletek kiemelését érte el. Csipkék és a varrott rece-munkák megörökítésekor a kész felvétel sokszor úgy hatott, mint egy fekete alapon készült fehér tustajz. A girálti ev. templomban megtalált lenfonalból vert csipkeháló fantasztikusan kígyózó csipkeszalagjaival tökéletes példája ennek. (32. kép) Az általa készített fényképek természetesen nem pótolhatták a leírásaiban közölt történeti és technikai adatokat, de e darabok addig ismeretlen volta, változatos megjelenése és a részletekben rejlő szépsége nehezen lehetett volna bemutatható megfelelő képi illusztrácók nélkül. A legszebb darabok válogatott bemutatására már 1904 végén sor került az Országos Magyar Iparművészeti Társulat kiállításán, majd ezt követően az Általános Közjótékonysági Egylet javára ren31. kép Gdboltó, r. k. plébániatemplom, 17. századi antependium részlete, 1904-es felvétel (kat. szám: 394.)